Ha feltételezzük, hogy az energiasűrítés/szállítás kérdése megoldott, miért is kellene egyetlen csepp kőolajat is elégetnünk? Hiszen innentől az űrbeli naperőművekből a szuperaksikba töltve levinnénk az energiát a földre, ahol vizet bontva kész a hajtóanyag és az oxidálószer. Sőt, még pótlólagos energiabevitellel gyorsíthatnánk a kiáramló hajtóanyag mennyiségét, ami javítja a hasznostömeg/indulótömeg arányt. Ezzel az űrhajózás szűk keresztmetszete is átszakad! Energetikai szempontból csak az a kérdés, hogy az így nyert energia fajlagos ára mikorra csökken a mindenkor legolcsóbb fosszilis tüzelőanyagból kinyert energia ára alá. A két görbe valahol biztosan metszi egymást, csak az a kérdés, hol (időben és dollárban)? Ha feltételezzük, hogy nem is lesz ilyen energiasűrítő (szuperaksi), akkor miről is vitatkozunk?