MAGYAR FOHÁSZ

Lent a rónák nyár tüzében
Ring a délibáb,
Tüzek gyúlnak, vakít a fény,
Ragyog a világ.
Dombok ormain érik már a bor,
Valamennyi vén akácfa,
Menyasszony csokor.
Zöld arany a pázsit selyme,
Kék ezüst a tó.
Csendes éjjel halkan felsír
A tárogató:

Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér
Ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
Erdély szent bércére
Zúgva száll, visszajár
A magyar Turulmadár.

Magyar földről Székely földre
Szállnak fellegek,
Kigyúlnak a pásztortüzek:
Ragyogó szemek.
Még az égen is hadak útja jár
A legendák hős vezére
Paripára száll.
Szebb ott a tél, szebb ott a nyár
Szebben hull a hó
Kolozsváron piros-fehér-zöld a lobogó.

Ott ahol zúg az a négy folyó,
Ott ahol szenvedni jó,
Ott ahol kiömlött annyi drága vér
Ezredévről mond mesét a szél.
Búg a kürt az ősi vár fokán,
Honvéd áll a Hargitán,
(Kolozsvár visszavár).
Erdély szent bércére
Zúgva száll, visszajár
A magyar Turulmadár.