Nekem az Isten igaz barát és nem egy haver. Aki életet adott nekem, annak minimum a tiszteletem kijár. Persze az embereknek személyenként változó az istenképe, így sok megközelítés születik. A Biblia tanítása: "Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején (az ítélet hirdetéskor)." (1. Pt. 5:6)

A sok torz istenképet Jézus jelleme próbálja fejünkben helyre billenteni. Nehezen látjuk be, hogy Isten jelleme maga az önfeláldozó szeretet. Útjait előlünk elrejti, hogy a korai tudás ne legyen kárunkra. Ezt nehéz feldolgozni...

Jézus arra tanít, hogy imádkozzunk Istenhez, szólítsuk meg, beszéljük meg vele dolgainkat. Valóban, az Isten előre ismeri még gondolatainkat is. ("Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat... Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!" Zsolt. 139:2,4) De az imák a teremtményeknek fontosak:
1. Az ember jellemfejlődését segítik elő. Értékes szokások alakulnak ki az ima gyakorlásával. Sőt, az imáinkban kért dolgok teljesülése sokszor erős bizonyságok az életünkben.
2. Isten minden teremtménye előtt bebizonyítja, hogy az Ő segítő tettei, illetve félreállása az egyes emberek életében nem személyválogatás alapján történik. Ezt a bizonyítékot szolgáltatjuk azokkal az imáinkkal, amelyekben döntéseinket, segítségkéréseinket nyilvánvalóan kimondjuk. Tehát fontos a kimondott, Istent megszólító ima.

Az örök körforgás tana nem a Bibliából származik... De Isten csak a tudás mértéke alapján ítél. Elnézi a tudatlanság idejét (Ap. csel. 17:30), és gyógyító szeretete által bárkit képes magához emelni, ha az hagyja magát... Isten ma is munkálkodik ("Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom." Jn. 5:17), és nem hagy magunkra, csak akkor, ha mi azt akarjuk. Én hiszem, hogy egy ima sem hangzik el eredmény nélkül.