Háj ivivan!

Asszem tényleg érdemes próbát tenned a DBP-val. Nem tudom persze mit akarsz vele csinálni, de eszméletlen könnyű vele akár DX9-es (pixel shader, miegymás...) progikat összehozni.
Vegyünk egy példát: mondjuk egy bonyolult felületen pattogó, 3ds színesen megvilágított, multitextúrázott, bumpmappingolt stb labda, egérrel vezérelt kamerával, megspékelve valami hanggal, zenével.
Ez megoldhható olyan 10 sorban.;)))
Ha már van egy kis programozói multad, meg valami elképzelésed a 3d-ről akár ez lehet az első kis programod.

És azt hiszem ide kapcsolódik az amit írtál:
"A tudomány és számítástechnika kapcsolatával kapcsolatban még mindig az a véleményem, hogy a programozás helyett inkább a számítógép használatát kellene megtanítani a nebulóknak..."

Ha létezik egy hatékony programnyelv, amivel a rendelkezésünkre álló hardver képességeit ki tudjuk használni, akkor bűn nem megtanítani azt a következő nemzedéknek!

Úgy vettem észre, hogy ahelyett hogy közelednénk a számítógéphez mint mindenki által érthető és kezelhető használati eszközhöz, távolodunk tőle.

A XX. szd végén már volt egy olyan elmélet, ami nem jöhetett volna létre ha egyesekben nincs meg az a szemlélet, ahogy a számítógépet ők látták. A káosz elméletre gondolok. A káosz elméletet megalapozó tudósok pedig közösek abban, hogy a számítógépet egy általuk konfigurálható/programozható kísérleti eszköznek tekíntették. A káosz elmélet volt az első elmélet, ami igazán hatékonyan be tudott törni a nem lineáris rendszerek területére.

A kaotikus rendszerek leírásának fontos eleme az iteráció. Ezt szerintem legjobban egy program ciklus szemlélteti. Ha a fiatalok nem ismerkednek meg a programozás alapjaival, akkor nem lesznek képesek felfogni azt az elméletet sem, ami a kaotikus rendszereket leírja.
Ha nem értik a nem lineáris rendszerek működését, akkor maradnak a lineáris modelleknél/gondolkodásnál. Ezeket próbálják majd alkalmazni a nem lineáris problémákra is, vagy is minden marad a régiben.

üdv