Ez nincs teljesen így.
Kezdetben a csereeszközt kavicsok, színes kövek kagylók jelentették.

Később a csereeszközt "ritka" fémek képviselték. Ekkoriban a csereeszköz szintén egy fizikai mértékegységhez - a súlyhoz kapcsolódott.
Az angoloknál a mai napig a font a pénzegység - ami egyben súlyt mértékegysége is.

Cézár idején megtörtént az "elképzelhetetlen": hatalmas kinccsel megrakodva tért vissza egy hadjáratból, mindenki kapott a zsákmányból, és aszitte, hogy akkor minden Római polgár nagyon boldog lesz. Oszt csodálkozva tapasztalta, hogy bár megduplázódott a forgalomban lévő ezüst és arany, a búza mennyisége maradt a tavalyi, de már kétszer annyi aranyat kellet érte kiperkálni. Ez volt az első infláció.
Magyarán hiába van a pénznek aranyfedezete - az mit sem ér. Az csak egy sárga fém. Színes kavicsot is lehetne használni, ha a színes kavics eléggé egyedi és hamisíthatatlan lenne.

procurator kartács szíveskedett felhívni a figyelmemet Hubbert úr kalandjaira a közgazdaság területén.
Anélkül, hogy teljesen magamévá tenném Hubbert úr javaslatait, úgy vettem észre, hogy van egy-két érdekes megfigyelése.

Hubbert's Prescription for Survival, A Steady State Economy

Less well known were Hubbert's studies since 1926 on the rate of industrial growth and of mineral and energy resources and their significance in the evolution of the world's present technological civilization. 3 Clark in "Geophysics" in February 1983 states ""In recent years, he (Hubbert) has assaulted a target -- which he labels the culture of money --that is gigantic even by Hubbert standards. His thesis is that society is seriously handicapped because its two most important intellectual underpinnings, the science of matter-energy and the historic system of finance, are incompatible. A reasonable co-existence is possible when both are growing at approximately the same rate. That, Hubbert says, has been happening since the start of the industrial revolution but it is soon going to end because the amount the matter-energy system can grow is limited while money's growth is not.

Itt aszondja Hubbert úr, hogy az emberi társadalom két alappillére az energia és a pénz. Ha ez a kettő együtt növekszik, akkor minden rendben, de ha elszakadnak egymástól, az már baj.
Ezzel maradéktalanul egyetértek.

"I was in New York in the 30's. I had a box seat at the depression," Hubbert says. "I can assure you it was a very educational experience. We shut the country down because of monetary reasons. We had manpower and abundant raw materials. Yet we shut the country down. We're doing the same kind of thing now but with a different material outlook. We are not in the position we were in 1929-30 with regard to the future. Then the physical system was ready to roll. This time it's not. We are in a crisis in the evolution of human society. It's unique to both human and geologic history. It has never happened before and it can't possibly happen again. You can only use oil once. You can only use metals once. Soon all the oil is going to be burned and all the metals mined and scattered." That is obviously a scenario of catastrophe, a possibility Hubbert concedes. But it is not one he forecast. The man known to many as a pessimist is, in this case, quite hopeful. In fact, he could be the ultimate utopian. We have, he says, the necessary technology. All we have to do is completely overhaul our culture and find an alternative to money.

Hubbert úr számára nagyon tanulságos volt az 1930-as gazdasági válság. Rengeteg ember volt, aki dolgozni szeretett volna, bőven lett volna energia és volt sok nyersanyag - és mégis bezárt az egész ország - a pénz miatt. A megoldás átreformálni a társadalmat és a pénzt.
Itt is teljes az egyetértés.

On June 4th, 1974 Hubbert testified before Representative Morris K. Udall's Subcommittee on the Environment.3 In his 21 page written statement he presented his familiar lecture on various growth curves, their equations, curves of world and U.S. production of fossil fuels as well as projections for the future. He next discussed the cultural aspects of the growth problem. He states, "during the last two centuries of unbroken industrial growth we have evolved what amounts to an exponential-growth culture. Our institutions, our legal system, our financial system, and our most cherished folkways and beliefs are all based upon the premise of continuing growth, Since physical and biological constraints make it impossible to continue such rates of growth indefinitely, it is inevitable that with the slowing down in the rates of physical growth cultural adjustments must be made.

"az utóbbi két évszázadban kifejlesztettük az exponenciálisan növekedő kultúrát" - mondja Hubbert - "fizikai és biológiai törvények miatt előbb utóbb korlátokba ütközünk és fel kell adjuk a 'növekvő' kultúrát."
Ez is logikusan hangzik.

One example of such cultural difficulty is afforded by the fundamental difference between the properties of money and those of matter and energy upon which the operation of the physical world depends. Money, being a system of accounting, is, in effect, paper and so is not constrained by the laws within which material and energy systems must operate. In fact money grows exponentially by the rule of compound interest." He next derives the equations for the growth of the stock of money, the rate of industrial growth and the generalized price level. The expression for the generalized price level states that this level "should increase exponentially at a rate equal to the difference between the rate of growth of money and that of industrial production. In particular, if the industrial growth rate a and the average interest rate i have the same values, then the ratio of money to what money will buy will remain constant and a stable price level should prevail. Suppose, however, that for physical reasons the industrial growth rate a declines but the interest rate i holds steady. We should then have a situation where i is greater than a with the corresponding price inflation at the rate (i-a). Finally consider a physical growth rate a=0, with the interest rate i greater than zero. In this case, the rate of price inflation should be the same as the average interest rate. Conversely, if prices are to remain stable at reduced rates of industrial growth this would require that the average interest rate should be reduced by the same amount. Finally, the maintenance of a constant price level in a non-growing industrial system implies either an interest rate of zero or continuous inflation.

Ha feladjuk a folyamatos növekedést, de nem akarunk inflációt - akkor ezt csak 0%-os kamattal lehet elérni.
Hubbert úr itt azt akarta mondani, hogy ha a forgalomban levő javak mennyisége állandó, akkor a forgalomban levő csereeszköz mennyiségének is állandónak kell lennie - ezért kell a 0%-os kamat.

Itt szeretném jelezni, hogy egy kicsit eltér véleményem Hubbert úrétól.
Igaz ugyan, hogy fizikai és biológiai növekedésünk korlátozott, attól még szellemi és lelki fejlődésünknek korlátja nincs :))
Ezeket a dolgokat is ki lehet fejezni pénzben, így hát 0%-nál nagyobb is lehet a kamat...
vagy egy másik megoldás, hogy külön pénz a fizikai javakra és külön pénz a szellemiekre.
csak sajnos néha nagyon nehéz szétválasztani a kettőt...
ezen még gondolkozni kell :))

As a check on the validity of these deductions, consider the curves of U.S. energy and pig-iron production (which he shows in Figures 17 and 18.) Because energy is a common factor in all industrial operation and pig-iron production one of the basic components of heavy industry, the growth in the production of energy and pig iron is a very good indicator of the total industrial production.

Figure 17 is a graph plotted on a semilogarithmic scale of the production of energy from coal, oil, gas, and water power -- from 1850 to 1969. From 1850 to 1907 the production of energy increased exponentially at a rate of 6.91 percent per year, with a doubling period of 10.0 years. Then during the three-year period from 1907 to 1910, the growth rate dropped abruptly to a mean rate of 1.77 percent per year and the doubling period increased to 39 years.

Figure 18 is a corresponding plot of U.S. pig-iron production. The pig-iron curve resembles that of energy so closely that the two curves can hardly be told from one another. Pig-iron production also grew exponentially at a rate close to 7 percent per year until about 1910, when it too broke abruptly to a lower rate of less that 2 percent per year. This abrupt break at about 1910 represents a major event in the industrial history of the United States, yet we have barely been aware that it happened.

In parallel with this industrial growth during most of the 19th century and continuing until 1929, the mean monetary interest rate was also about 7 percent per year. Therefore until 1910 the price level, except for temporary disturbances, should have remained comparatively stable. Following 1910, when the physical growth rate dropped to about 2 percent per year, whereas the interest rate remained at about 7 percent, a price inflation at a rate of about 5 percent per year should have begun. Despite fluctuations, the interest rate has remained consistently higher than the physical growth rate from 1910 to the present, which implies that we should have had an almost continuous price inflation for the last 64 years.

Hubbert úr konkrét példán keresztül mutatja be a fizikai és monetáris növekedést. Az energia és a nyersacél jelképezi a fizikai növekedést, a kamatok jelentik a monetáris növekedést. 1850 és 1910 között az energia, a nyersacél 7%-al nőttek évente, 1910 után pedig már csak 2%-os növekedést produkáltak. A kamatok 1850 és 1974 között mindvégig 7%-os szinten maradtak - ez azt jelenti, hogy 1910 óta egy 5%-os infláció van.

Itt is nagyjából egyetértünk Hubbert úrral - bár a grafikonok nincsenek meg - de úgy érzem, hogy Usákiának voltak még jó pillanatai a II. Világháború után, amikor fizikailag is növekedett 7%-ot, nem csak monetárisan.

Másik nagyon érdekes észrevétel, hogy 1910 az inflexiós pont. Minden valamirevaló összeesküvéselmélestes tudja, hogy ekkor alapították Usákiában a FED-et hat magánbank közreműködésével. Jómagam hajlok arra a magyarázatra, hogy bár a FED nem az Atyaúristen, de azért nagyobb a hatalma mint a választópolgároknak - megpróbálja eljátszani az "okos diktátor" szerepét.

Income in Units of Energy

On this basis our distribution then becomes foolproof and incredibly simple. We keep our records of the physical costs of production in terms of the amount of extraneous energy degraded. We set industrial production arbitrarily at a rate equal to the saturation of the physical capacity of our public to consume. We distribute purchasing power in the form of energy certificates to the public, the amount issued to each being equivalent to his pro rata share of the energy-cost of the consumer goods and services to be produced during the balanced-load period for which the certificates are issued. These certificates bear the identification of the person to whom issued and are non negotiable. They resemble a bank check in that they bear no face denomination, this being entered at the time of spending. They are surrendered upon the purchase of goods or services at any center of distribution and are permanently canceled, becoming entries in a uniform accounting system. Being nonnegotiable they cannot be lost, stolen, gambled, or given away because they are invalid in the hands of any person other than the one to whom issued. If lost, like a bank checkbook, new ones may be had for the asking. Neither can they be saved because they become void at the termination of the two-year period for which they are issued. They can only be spent. Contrary to the Price System rules, the purchasing power of an individual is no longer based upon the fallacious premise that a man is being paid in proportion to the so-called 'value' of his work (since it is a physical fact that what he receives is greatly in excess of his individual effort) but upon the equal pro rata division of the net energy degraded in the production of consumer goods and services. In this manner the income of an individual is in nowise dependent upon the nature of his work, and we are then left free to reduce the working hours of our population to as low a level as technological advancement will allow, without in any manner jeopardizing the national or individual income, and without the slightest unemployment problem or poverty. "

Hubbert úr "megoldása" teljesen kommunista jellegeket mutat: pénz helyett energia-egységeket osztana szét, mindenkinek egyformán.

Mi akik már próbáltuk a kommunizmust, tudjuk, hogy ez nem működne, de a pénzt energetikai alapokra helyezni számomra jó ötletnek tűnik.

A szép hosszú bevezető után elérkeztünk oda, hogy a pénz manapság nem energia-alapú. Manapság a pénz információ - adat a számítógépben.
A Nemzeti Bank (Usákiában a FED) meghatározza a kamatot, beállítja a biteket a számítógépben, és ezáltal tetszőlegesen változtathatja a forgalomban lévő csereeszköz mennyiségét. Ha a kamatok és a fizikai növekedés (társadalom által felhasznált energia növekedése) megegyeznek, akkor minden rendben, de ez nincs mindig így.

Valamiért úgy gondolják a közgazdászok, hogy jó a növekedés, még akkor is ha fals - azaz növekednie kell a forgalomban levő csereeszköznek, még akkor is, ha az anyagi javak nem növekednek. Azaz azt állítják, hogy az szükség van az inflációra.
Szerintem ez kapitális baromság.
Ideje lenne bevezetni az energia-alapú pénzt, akkor biztosan tudnánk, hogy mi mennyibe kerül, és elkerülhetnénk azt, hogy energia-csapdába kerüljünk, azaz elkerülhetnénk azt, hogy miközben energiát szeretnénk termelni, az összevissza árak és támogatások miatt energiát fogyasztunk.