A szomszéd topicba feltettem ezt a cikket (low Cost), de közben rájöttem, hogy itt lenne a helye, bocs.
Taxik a kukoricaföldön
Mikor lesz rend Ferihegyen?
Alighanem példa nélkül áll a világban a ferihegyi taxi-fuvarozás, immár egy évtizede megoldatlan helyzete. A rendszerváltozás óta ugyanis, több ezer budapesti taxist úgy tartottak távol Ferihegytől, hogy a repülőtér mindenkori vezetői ezt következmények nélkül megtehették, mit sem törődve a taxisok és a Budapestre érkező utasok érdekeivel.
A repülőtéri fuvarok a világon mindenütt a legbiztosabb üzletet jelentik a taxisok számára. Sajnos azonban, itt nyílik a legtöbb alkalom arra, hogy irreális mértékű, szabadáras tarifákkal károsítsák meg a tájékozatlan külföldi utasokat. 1991 tavaszán, a magyar „hiénák” által megvágott külföldi utasok beszámolói már-már az ország jó hírét veszélyeztették, ezért a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság (LRI) és a Taxisok Budapesti Ipartestülete szerződése alapján bevezették, hogy csak külön engedéllyel lehet megállni a két terminálon.
Az arcképes igazolvány megszerzésének fejében a taxisoknak vállalniuk kellett, hogy betartják a parkolási rendet, járművüket nem hagyják el, és nem zaklatják fuvarszerzés céljából az utazóközönséget. Ezzel egyidejűleg módosították a helyi forgalmi rendet, amivel megteremtették a jogi alapját annak, hogy a rendőrség felléphessen a szabályszegőkkel szemben.
Néhány hónap után kiderült, hogy a taxismaffia nem tűnt el Ferihegyről, sőt, egyre szemtelenebb lett. Tehették, mert az LRI alkalmazottai, finoman szólva nem álltak a helyzet magaslatán. A repülőtéren mindennapossá váltak a verekedések, autórongálások. Ezért a taxiskamara júliusban felmondta a szerződést.
1991 novemberében az LRI vezetősége úgy döntött, hogy önálló minibusz részleget hoz létre. Kezdetben csak a nagyobb szállodákig szervezték meg a szolgáltatást, majd rövidesen bevezették, hogy fix tarifáért, a megadott címről a repülőtérre, vagy onnan a városba is elszállítják az utasokat. Az idő múlásával azonban kiderült, hogy a kilenc férőhelyes minibuszok nem csak kényelmetlenebbek, hanem sokat kell várni rájuk, és menetidejük a jelentkezők számától függően, néha már megközelítette a légi utazásét.
Aki ezért mégis inkább taxira vágyott, a terminálból kilépve egy különös cég embereibe botlott. A rendszerváltozás idején megalakult, magántulajdonú Airport Taxi Kft. felajánlotta az LRI-nek, hogy nyugati gyártmányú gépkocsijaikkal, külön drosztról szállítják el az érkező utasokat mindkét terminálról. Az általuk meghatározott magasabb tarifa ellenében, minőségi szolgáltatást ígértek.
Az LRI vezetősége arra hivatkozva, hogy a terminálok előtti útszakasz valójában a közforgalom számára megnyitott magánterület, lehetővé tette, hogy az Airport Taxi gyakorlatilag privatizálja, tehát kizárólagosan használja a ferihegyi drosztokat, s kifinomult módszerekkel megakadályozza, hogy bárki más is oda állhasson. A nem kívánatos konkurensek elzavarásához egy idő után még a rendőrök is segítséget nyújtottak, de amint az ORFK akkori illetékese a panaszokra reagálva nyilatkozta, azt nagyon nehéz bebizonyítani, hogy érintett kollégáikat bárki is érdekeltté tette e tevékenységükben.
Azoknak az utasoknak, akik egy másik, olcsóbb taxitársaságot kívántak igénybe venni, telefonon kellett kocsit rendelniük. Így alakult ki az a napjainkig működő, alkalmi várakozóhely a repülőtérre vezető út melletti kukoricaföldön, ahová azok az „idegen” taxisok állnak le, akik a ferihegyi fuvar után, nem szeretnének üresen visszamenni a városba.
Hogy ez a sajátosan kelet-európai szisztéma, milyen hazai és nemzetközi versenytörvényeknek vagy üzleti kultúrának felel meg, a kívül rekedt taxisokon kívül, éveken át senkit sem érdekelt. Pedig 1995 februárjában már több mint hétezer személyautót tartott nyilván a Taxis Kamara, melyeknek csak elenyésző részét alkották az Airport Taxi járművei.
1998 őszén Rusznák Imre, a főváros kereskedelmi, turisztikai és fogyasztó érdekvédelmi bizottságának elnöke bejelentette, hogy bizottságot hoztak létre a ferihegyi drosztokon kialakult állapotok rendezésére. A testület többek között arra próbált megoldást találni, hogy a jövőben minden engedéllyel rendelkező személyfuvarozó, megkülönböztetés nélkül használhassa a repülőtéri taxiállomásokat.
Rövidesen kiderült, hogy a fővárosi önkormányzat lehetőségeit meghaladja a problémakör adminisztratív eszközökkel történő szabályozása. Ezért Rusznák Imre Fónagy Jánoshoz fordult, hogy a közlekedési miniszter - a jogszabályok módosítását kérve -, segítse elő a budapesti fix tarifák bevezetését és a ferihegyi állapotok rendezését. Fónagy azonban nem tudni miért, egy évig válaszra sem méltatta a fővárosi képviselőt.
Bár 2002. január 1-jétől az LRI megszűnt, jogutóda, a Budapest Airport Rt. továbbra is tétlenül nézte, hogy egy engedéllyel nem rendelkező cég, kizárólagosan és jogtalanul használja a közforgalomra kialakított taxiállomásokat, ezzel tudatosan megsértve az 1999 ősze óta hatályos fővárosi önkormányzati rendelet előírásait.
Idén februárban aztán kiderült, hogy a szakminisztérium (és a repülőtér) álláspontja szerint, a ferihegyi drosztok csak részben vannak Budapest területén, illetve az alattuk lévő földterület speciális tulajdonjogával a magyar állam rendelkezik, tehát nem tartozhatnak a taxizást szabályozó fővárosi rendelet hatálya alá. A repülőtér és a Városháza közötti jogvita lehetővé tette, hogy az immár egy évtizede monopolhelyzetben lévő fuvarozó társaság, új név alatt, tovább folytathassa ferihegyi tevékenységét.
2003. július 14-től új igazgatóság irányítja a Budapest Airport Rt.-t, amelynek tagjai már remélhetően elegendő személyes tapasztalattal rendelkeznek arról, hogyan is működik a nálunk fejlettebb piacgazdasággal rendelkező országokban ez a szolgáltatás. F.L.