Szerintem pl. azt, hogy ez Jazz-zene vagy pl, hogy "éhes vagyok" elfogadhatjuk objektívnek. Az éhséget a normálisnak értelmezett ember hasonlóan érzékeli. Tehát ha ezt mondom, akkor minden normálisnak, egészségesnek tartott ember ugyanazt gondolja. Egyetértünk. Persze ez egy megegyezés, mert más szempontból semmelyik érzés nem lehet ugyanolyan, hisz mind szubjektív és különböző, ám ezek, melyeket elfogadunk objektívnek, ott a különbségek elhanyagolhatóak.

Namost ha állítólag egy feltételezett Istennek nevezett szellemi lény szól mindenkihez, az szerintem nagyjából valami olyasmit jelent, hogy hallunk egy hangot (mindegy hogy esetleg "belül" a fejünkben vagy a fülünkkel) ugyanúgy mintha édesanyánk szólna a konyhából, hogy vigyük oda a kisollót. Szerintem ezt minden normálisnak egészségesnek tartott embertársunk viszonylag ugyanúgy érzékeli. Ezzel kapcsolatosan is van egriment. Ha elmesélem hogy anyám szólt a konyhából, akkor mindenki tudja hogy miről van szó és mellékesek az apró részletek és a szubjektív nüanszok.

Ugyanígy, ha azt állítom, hogy "mindenkinek szól" akkor is valami ilyemire gondolok.

Csak azt nem értem, miért írom egyáltalán ezt így le, mikor nyilvánvaló...

Tehát joggal kérdezhetem, hogy ha azt állítja valaki, hogy Isten márpedig mindenkinek szól, akkor miért nem hallom (és még jó néhány embertársam sem)?