Múltkor elmentünk sörözni a haverokkal.Hazafelé enyhén illuminált állapotban odajön hozzám egy csövi,hogy aggyak má egy kis pézt kajára.
Mondom neki:
-Nem véletlenül piára kell?
Kis fejvakarás
-De lehet...Sőt biztos!Igen piára kell!
(ezt már csillogó szemmel mondta...)
Ezután mondtam neki,hogy oké,ittvan 200 forint,menj igyál egy üveg sört.De igérd meg,hogy sörre költöd!
Erre ő:Hát persze,hogy sörre költöm,mi másra költeném...

Az efajta embereknek szívesen adok,mert legalább nem kezdi el sajnáltatni magát,hogy ennyi meg annyi gyereke van meg hogy ilyen meg olyan betegek..