Mivel a gömbvillám problematika elég sok embert érdekel, talán nem
árt, ha leírok egypár dolgot, hogy jobban érthető legyen "a tudomány
álláspontja", ami persze nem létezik úgymond "hivatalos" véleményként,
mégis van egy karakterisztikus viszonyulás a kérdéshez.
1. A gömbvillám létezik-e mint egységes jelenség?
Itt két fundamentális probléma van.
a) Az összes rendelkezésre álló adat anekdotikus, szemtanú-beszámoló,
ami igen problémás kérdés. Többek között a percepció és a memória
konstruktív jellege miatt.
Az emberi agy ugyanis nem egyszerűen passzívan észleli a
valóságot. Ennek oka, hogy a legtöbbször pontatlan, hiányos infóval
van dolgunk. Az emberi agy aktívan konstruálja az észlelt vagy
emlékezetből felidézett valóságot a korábbi tapasztalatok sémái
alapján. Erre jó példák a nagyság konstancia, a vakfolt kitöltése, a
látási illúziók, valamint az emlékezeti felidézés tipikus
jelenségei. Ezen kognitív torzítás mellett ott van még a motivációból
adódó torzítás (pl. énkép védelme, vagy kognitív disszonancia
kerülés).
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a konstruktív működés alapvetően
hibás, fontos végiggondolni, hogy ha a valóságot valóban aprólékosan
úgymond "minden pixelre" kiterjedően fel akarnánk építeni, akkor a
tigris megenne minket, mire reagálnánk, vagy elszaladna a zsákmány,
mire megmozdulnánk. Továbbá a látás során pl. háromdimenziós képre van
sokszor szükség, de mi csak egy szempontból tudjuk szemügyre venni a
tárgyakat, a távolabbiak kisebbeknek látszanak stb., a helyes képhez
tehát mindenképpen kognitív korrekciókat, sőt konstrukciót vagyunk
kénytelenek alkalmazni.
Agyunk konstruktív képessége nagyon jól működik megszokott
helyzetekben, de könnyen át lehet verni. Aki ismeri pl. a "vizuális
szakadék" kísérletet, vagy más percepciós illúziókat, jól tudja, mire
gondolok itt, de az emlékezeti felidézés is hasonló jelenségeket mutat
(gondolok itt pl. Snyder és Uranowitz 1978-as kísérletére, leírását
ld. J. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája 3. fejezetében, "Az
emberek osztályozásának torzító hatásai c. részben).
Ezen kognitív torzítások egyébként nem tűnnek el az intelligencia
növekedésével, tehát a szemtanúkat itt nem azzal vádolom, hogy
hallucinálnak, ostobák, vagy motivációs okokból torzítanak, egyszerűen
azt mondom, hogy emberek, mint mi mindannyian.
A kognitív torzításokat okozó konstruktív mechanizmusok a legelemibb
percepciós mechanizmusoktól (pl. konstanciák) az információhiány
pótlásán át (ld. vakfolt) az előítéletekig, sztereotípiákig és urban
legendek befolyásáig nagyon sokfélék és összetettek.
A tudomány a kognitív torzítások kivédésére természetesen alkalmaz
ellenszereket, amelyek az ilyen hatásokat rendkívül jelentős módon
tudják csökkenteni. Muszáj ilyeneket bevetni, mivel mindig ember a
végső észlelő és feldolgozó. Ilyen ellenszerek:
i) A szigorú kísérleti protokoll, a kísérletek/megfigyelések
megtervezésének, lebonyolításának, dokumentálásának metodikai
szabályai. Ezek jelentős részben azért pont olyan szigorúak, mert a
kognitív torzításokat próbálják minimálisra csökkenteni.
ii) Az előzőekhez szorosan kötődő reprodukálhatósági kritérium, vagyis
hogy az eredmények megismételhetőek legyenek.
iii) A nyitott vita és kritika, mások érveivel való nyílt ütközés.
iv) A logikus, elfogadható érvelés kritériumainak szigorú betartatása
és megkövetelése (ehhez nagyban hozzájárul c)).
A gömbvillám esetén a szemtanúbeszámolókat befolyásolják még a kérdező
módszere. A kérdező befolyása a tanúra ugyancsak jól dokumentált, és
nagyon szigorú protokollokat használnak pl. pszichológia teszteknél
ennek a kivédésére, illetve más tesztekkel, eljárásokkal történő
korrigálására. A kettős vakteszt módszere pl. részben idetartozik
(másik hatásaként a kísérleti alany elvárásainak hatását is
kiküszöböli).
b) A gömbvillám egységes jelenség-e?
Miután a szemtanúbeszámolók, feljegyzések erősen alá vannak vetve
kognitív torzításoknak, erősen lehetséges, hogy különböző jelenségeket
is besorolnak a "gömbvillám" címszó alá, így a rendelkezésre álló adatok
ellentmondásokat is mutatnak (egyes beszámolók szerint a gömbvillám
pl. nagy hanggal szűnik meg, mások szerint szimplán elenyészik stb.)
Az 1. pont összefoglalásaként elmondható, hogy szemtanúbeszámolók
alapján nem tudhatjuk, melyik beszámoló mennyire megbízható, nincs
módunk ezeket ellenőrizni, és még abban sem lehetünk biztosak, hogy
egyfajta jelenséggel állunk-e szemben.
2. Nem sikerült elérni a következő célok egyikét sem:
a) Laboratóriumban, ellenőrzött körülmények között előállítani
gömbvillámot.
Itt megemlítendő a mikróban előállított plazmagömbök kérdése. Míg ezek
egyértelműen igazolják, hogy a közönséges fizikai törvények képesek
gömbvillámszerű objektumok leírására, egyáltalán nem biztos, hogy a
természetben gömbvillám néven emlegetett jelenség hasonlít
ezekhez. Kezdve azzal, hogy lehet, hogy nem is egy jelenség a
gömbvillám, folytatva azzal, hogy a mikróban előállított plazmagömb
képződésékor fennálló körülmények, és a szemtanúk gömbvillám
beszámolói által vázolt körülmények jelentősen eltérni látszanak.
b) Meghatározni, milyen körülmények között jön létre, és ezáltal
célzottan megfigyelni pl. villámcsapás idején. Volt, aki ezzel egy
hegy csúcsán éveket töltött el, és bár rengeteg villámcsapást látott,
gömbvillám egyszer sem keletkezett.
Nincs tehát reprodukálható, ellenőrizhető empirikus jelenségünk, amit
megbízható vizsgálat alá vethetnénk. Ez azért is gond, mert ellenben
van egy csomó tudományos igényű elmélet, a levegőben lebegő, lassan
égő hálózatos szilícium gömbtől kezdve a plazmafizikai
jelenségig. Reprodukálható jelenség híján azonban nehéz az elméletek
között empirikus alapon választani, és így ezeket a magyarázatokat a
tudósok nem szívesen terjesztik a publikum elé, empirikus igazolás
lehetősége híján. Elképzelhető, hogy egy csomó elmélet igaz abban az
értelemben, hogy a gömbvillámként egy kalap alá vett észlelések
valójában több osztályba sorolható objektumokat írnak le, és egy
részüket az egyik, más részüket pedig más elmélet magyarázza. Nem
igaz, hogy a tudósok nem foglalkoztak ezzel, Magyarországon
pl. Neugebauer próbálkozott tudományos igényű gömbvillám elmélettel,
ha jól emlékszem plazmafizikai alapokon.
Mivel rengeteg szemtanú beszámoló van, a hitelességüket én nem vonnám
kétségbe abból a szemszögből, hogy nyilván létező élmény alapján
készültek, azonban kérdéses, mint fentebb jeleztem, maguknak a
feljegyzéseknek a megbízhatósága több szempont miatt is, és az adatok
sem elegendőek.
3. 1 és 2 komoly frusztrációt jelent: nincsenek megbízható adatok, a
jelenség nem reprodukálható, az elméletek nem tesztelhetőek. Így nem
lehet tudományos igényű munkát folytatni. Egy csomó ember komoly
energiákat ölt bele, és nem jutottak semmire.
Ilyenkor a legtöbb tudós hozzáállása: hagyjuk a kérdés frontális
támadását, hiszen még a jelenség létezését, illetve egységes voltát
sem sikerült tisztázni sok évtized alatt. Persze a kérdés továbbra is
érdekes, szó sincs arról, hogy a megválaszolására örökre lemondtunk
volna. Ilyenkor az ember megpróbálkozik mással: a gömbvillámhoz közel
eső, reprodukálható, létező fizikai jelenségeket kutat (elektromos és
plazma jelenségek, szokványos villámok, egyéb légköri jelenségek stb.)
Teszi ezt abban a reményben, hogy a jelenségkör precízebb megértése
elvezet majd az ötlethez, ami a gömbvillám jelenség kulcsát megadja,
és ha az ötlet megvan, nyilván az is kiderül, hogyan lehet
reprodukálhatóan előállítani, illetve megfigyelni a jelenséget, melyek
a keletkezésének várható körülményei stb. Ennek segítségével szert
lehet tenni a szükséges empirikus adatokra, és akkor sínen vagyunk.
Na most Musaic, ezután mélyedj magadba: képes vagy-e megfelelő szinten
végiggondolni azt, mi érdemes tudományos vizsgálatra és mi nem?
Rendelkezel-e kellő kompetenciával és áttekintéssel a fenti kérdések
alapos tanulmányozására, és ha nem, milyen jogon ugatod le a
tudósokat? Nem lehet, hogy nagyon alapos okaik vannak arra, hogy a
jelen helyzetben nem a gömbvillámra fecsérlik egész életüket és
kreatív energiáikat? A fentiekben épp csak ízelítőt tudtam adni a
tudománymódszertani és praktikus kérdésekből, amik felmerülnek. Ennek
az infónak alapján egyébként el lehet indulni, tanulmányozni a
kognitív torzításokat, a konstruktív percepciót és emlékezést, a
tanúsított érvényesség jelenségét és még sok más mindent. Ezzel a
háttérrel kezdheted egyáltalán kapisgálni, miért kezeljük úgy a
tudományban a kérdéseket, ahogy tesszük, milyen is az az empirikus
megalapozás, és hogyan lehet elindulni a rendelkezésre áló adatok
értelmezésében. Nem lehet, hogy a tudósok motivációi nem kizárólag a
pénz, a társadalmi elismerés és befolyás körül forognak? Egyébként
megjegyzem, a pszichológiában jól ismert hibás attribúciós mechanizmus
figyelhető meg a véleményalkotásodban, ajánlom J. Forgas fentebb
idézett könyvének az attribúcióról szóló részeit.
