Szasztok, beírom ide is, ahogy a topicgazda javasolta, hátha felkelti valaki érdeklődését Pepper és a World Hypotheses iránt. Lásd lentebb.

Hé hó!

Kicsit off topic (hehe :o)), de muszáj megírnom, annyira jó, s látom, itt vagytok mind.

Játsszunk egyet. A játék neve: keress egy „szabad” gondolatot!

Figyeld a saját gondolataidat, és próbálj találni legalább egyet, ami abszolút kondicionálatlan, „programozatlan”, nincs semmiféle előzménye (nem "historical"), nem kötődik semmi máshoz.

Zavarba ejtő, igaz? Nem nagyon megy… Minden gondolatnak van előzménye, kötődik valami egyébhez… Maga ez a „megpróbálok véletlenszerűen gondolkodni” gondolat sem kivétel… Na, próbáld még egy kicsit, hátha mégis lesz ilyen…

Hopp, most álljunk csak meg! Kicsoda az, aki figyeli mindezt?

Ez a „megfigyelői én”, self-as-context, kontextuális én. Mindvégig ott volt, ahogy ott van kb. 3 éves korod óta, és ott lesz a „jövőben” is. A mindig jelenlévő én, itt, most, a perspektíva, ami csak a tiéd. Mondhatjuk így is: nem bárminek a tudata, hanem maga a tiszta tudatosság. Egy dolog, bármi, aminek „tudatában vagyunk”, az már nem a megfigyelő, hanem „megfigyelt”; az már tartalom, nem kontextus. Egy metafora: a kontextuális én mint egy végtelenbe kiterjedő sík padló, amelyen helye van bárminek: jónak és rossznak, kicsinek és nagynak, szépnek és csúnyának egyaránt. A kontextus, a megfigyelői vagy kontextuális én időtlen, határtalan, változatlan és vég nélküli. Megfoghatatlan: bármit gondolsz is róla, az már nem „ő”, nem a gondoló. Tiszta szellemi létező – mondhatjuk rá.

Mindez a nyelvi viselkedés mellékterméke. A szó szoros értelmében: a nyelv megajándékozta az embert lélekkel. De ugyanakkor elvesztettük az „ártatlanságunkat” is. Ettünk a tudás (language & cognition) fájáról, és azóta is bűntudatunk van. Talán erre utal a bibliai történet is… Vagy nem.

Más.

Te mit mondanál egy ilyen kérdésre: Én tényleg ronda vagyok, vagy csak úgy nézek ki?

Egy másik változatban: Én egy nagyon szép férfi vagyok, csak nem látszik rajtam.

:o)

A homlokomra mutatok, és megkérdezem: Ez itt a fejem vagy az ujjam?

Tiszta zen, mi?

No, hát olvassátok mán a Peppert! Itt van ni. Hát nem érdekes egy olyan "metafilozófia" (vagy mi), ami együvé sorolja pl. a materializmust Berkeley szubjektív idealizmusával??? (ti. mindkettő mechanista).

Kurva jó, kurva jó. Formista Platon, mechanista áltrel, kontextualista kvantummechanika (nem csoda, hogy nem mén e kettő „egyesítése”, mi?), organicista evolúcióelmélet. Hát tök érdekes, mit mongyak.

Aztán beszélgethetnénk róla egy külön(ös) topicba.

Persze ha nincs kedvetek, akkó hagyjuk. Ja, kedvcsinálónak kitaláltam egy kis történetet:

Egy mechanista, egy organicista, egy formista és egy kontextualista beszélgetnek. Mondja a mechanista:

- A világ műlödik, akár a gép.

Erre az organicista:

- A világ fejlődik, mint az élő szervezet.

Így a formista:

- A világ hasonlóságon alapuló kategóriákba rendezhető dolgokban nyilvánul meg.

Mire aszongya a kontextualista:

- Hát kösz, hogy elmondtátok a véleményeteket a világról, nagyon érdekes volt. Mit szólnátok most egy jó pofa sörhöz? Nekem jól esne, s közben folytathatnánk a társalgást, mondjuk a nőkről…

Szal én valahogy így látom e világnézetek különbségét…

Itt van még egy magyar lap, ahol írnak róla.

Na, ettől se kaptatok kedvet a World Hypotheses-hez? Nem, mi? Jóvan, akkor hagyjuk a francba.