Édességet ne vegyek neki, mert csak ránéz, és már attól hízik, a virág csak akkor szép, ha a helyén van a kertben, a cserepes virágok, már nem férnek a szobában. De h anyáknapjára 2 virágos tányérral lepem meg, hogy mégis legyen virágos köszöntő, akkor biztos lehetek benne, hogy 1 hét múlva felpanaszolja, hogy még 1 csokor virágot sem érdemel.
Soha nem bánt engem, nagyon szeret adni, de képtelen bármit elfogadni, főleg nem örömmel.
Ez nem elutasítás?