"A magyarra jellemző, hogy bizonyos dolgokat szeret elhagyni a mondatokból. Attól azonban, hogy valamit eltüntet a szintaktikából, a szemantikában még ott marad. Ezt egyedül a rejtett alanynál vallja is be. Amikor azt mondom: "Iskolába ment." itt az alany az "ő", annak ellnére, hogy ilyen szó nem szerepel a mondatban.

Értelmes nyelvben, például németben: "Er gang in die Schule." az "Er" az alany. Ez tehát egy olyan dolog, amit a magyar nyelvtan úgy magyaráz, ahogy szerintem kell."

Magyarra jellemző, ... értelmes nyelvben... :)))

Meg a latinra jellemző, meg a görögre jellemző, meg a spanyolra jellemző, meg mindazokra az "értelmetlen" nyelvekre jellemző, amelyeknek teljes, beszédben is kiejtett igeragrendszerük van és ezért szükségtelen kitenni az alany szerepét betöltő névmást, hacsak nem nyomatékosítani akarunk. :)

A névszói állítmány mítoszáról én is azt gondolom, hogy egyszerűen rosszul kezelték a default állítmányt. Más módokban, időkben és személyekben ott van, csak a kijelentő mód, jelen idő, harmadik személyében hiányzik.

De ez nem is magyar specifikus, az oroszban ugyanez a helyzet, sőt ott minden számban elhagyják a létigét az ilyen mondatokban.