A mechanista világnézet(et valló emberek) szerint (akiknek math2 tökéletes példánya, de persze abszolút nem ez a gondom vele, hanem a mocskos szája) "objektumok" vagy "dolgok"; a fizikai sajátosságaik által jellemzett jelenségek, tér- és időbeli határokkal. Az emberek aszongyák rájuk, hogy "ontológiai státusuk van". NB: ezt emberek mondják, azaz ők adományozzák ezt a státust, természetesen.

Na most persze nem mindenki mechanista. Az ún. kontextualista világnézetben pl. (ami hozzám némely pontokon nagyon közel áll) amikor felosztjuk a jelenségeket, akkor úgy tekintjük magukat a „jelenségeket”, mint az „egész” (vagy hogy mondjam -- az egyetlen világ) aspektusait. Magyarán, minden felosztás önkényes – valaki, egy emberi lény el kell hogy végezze, nemde? Minden dinamikus (dinamikusan változik).

A kontextualizmusban alapvetően nincsenek „objektumok”. Az van, hogy maguk az „entitásokról” meg „objektumokról” szóló állítások nem mások, mint kontextusba ágyazott cselekvés részei (magyarul: XY állítja az adott pillanatban valamiről, hogy „létező entitás”).

Blablabla, érdekel ez valakit? Mindegy egyébként, most úgyis el kell mennem. :o)