„Az allitas faktualis erteke ketsegkivul 0, mert nincsenek empirikus kovetkezmenyei.”

Az empirikus kitétel általában túl szigorú követelmény, igazából csak a tudományban használható. A hit szempontjából teljesen mindegy, hogy Isten hatása empirikus-e, elég, ha rám hatással van és kész.

„Ha egy ilyen allitas kedvezoen befolyasolja a viselkedesemet, en habozas nelkul dontok amellett, hogy ugy szemleljem a vilagot, mintha az allitas igaz lenne.”

Pragmatikus szempontból ez éppen olyan empirikus hatás, mint a többi. Jobban érzem magam, a többi csak értelmetlen vita. (azon, hogy az Isten vagy a hit önmagában okozta-e)

„A problemak akkor kezdodnek, amikor valaki egy ilyen fikciot ismeretkent, sot bizonyossagkent el meg, es feladatanak tekinti, hogy errol masokat is meggyozzon, szektat alapitson, tagokat toborozzon es igy tovabb.”

Önmagában szerintem ez még nem probléma. Az ember szívesen mondja el a véleményét (milyen hurkát evett tegnap stb.) Ezt persze lehet erőszakosan is tenni, de ez nem a hithez tartozó dolog. Tapasztalatom szerint a biztosítási ügynökök sokkal rámenősebbek, mint a hittérítők, mégsem zavar az sem.

Ami viszont zavar, hogy sokan a hitet megpróbálják (pont a szekták és pár negatív példa hangoztatásával) valamiféle eredendően rossznak, kiiktatandónak beállítani. Ezek az érvelések legtöbbször a demagógia csúcspontjait jelentik és nagyfokú korlátoltságot mutatnak.