Engem mondjuk nem érdekel, hogy mennyire tisztességes velem szemben az, amit egy vallásos ember mond vagy gondol. Végül úgyis a saját eszem alapján ítélem meg a dolgokat. Minek azon parázni, hogy jaj, valaki nem úgy gondolja, mint én...

Az meg, hogy a saját boldogulásában mennyire korlátoz valakit a saját vallásossága, egyrészt magánügy, másrészről meg nekem úgy tűnik, hogy a mai társadalomban pont ugyanolyan jól tudnak boldogulni a vallásos emberek, mint a nem-vallásosak. Nem mennek át a korhadt függőhídon, eltartják magukat illetve a családjukat, satöbbi.

Sőt, az önállóság hiányát a nem-vallásos társadalom is kényelemmel jutalmazza, úgyhogy nem is csoda, hogy nem valódi hátrány a boldogulásban a vallásos lelkület.

Mondjuk nem tudom, hogy miféle alternatív ismeretnek tekintenék a vallást az emberek. Mi annak a vallásos alternatívája, hogy a híd leszakad ha rálépek? Az, hogy nem szakad le? Vagy az, hogy leszakad, de van Isten? Én valahogy úgy vettem észre, hogy a vallás csak abból a szempontból mond valmit, hogy hogyan kell viselkedni, nem? Az, hogy van Isten, csak abból a szempontból lehet valóban jelentős, hogy meg kell felelni az Isten elvárásainak, nem? Ez arról szól, hogy kinek mit kell tennie. Ez nem alternatívája semmilyen tudásnak, mert nem arról szól, hogy mi igaz, hanem arról szól, hogy az illető ember hogyan szeretne viselkedni.

Vagy szerinted az, hogy van Isten, az valami konkrét igazság állítása?