NEGYVEN ÉVES A CSÁVOLYI FALUMÚZEUM

Baja város és vonzáskörzetében, de talán Bács-Kiskun megyében is negyven évvel ezelőtt Csávoly községben jött létre az első országosan is elismert múzeális „Helytörténeti Gyűjtemény” -ahogy mi hívjuk- a „Falumúzeum”.
„A népi közösségnek a hagyomány és szokás azt jelenti, mint a nemzetnek az alkotmány és törvény. ”
A cégbíróságnál bejegyzett „Csávolyi Honismereti Baráti Kör Egyesület” patronálásával a Községi Önkormányzat fenntartásával és a Polgármesteri Hivatal irányításával ma a Falumúzeum 1988-tól külön épületrészben (utcai bejárattal) öt helyiségben 184m2 alapterületen várja érdeklődő vendégeit. Szerencsésnek tartom magam, hogy jelen lehettem az országos, megyei és helyi honismereti mozgalom szárnybontásánál, falumúzeumunk alapításánál.
A csillagok evolúciói s a geológia feltételezett korszakaihoz képest negyven év igen jelentéktelen csekélység; de már valamely testület, intézmény életében és működésében elég idő ahhoz, hogy néhány pillanatra megpihenvén átpillantsuk az ott folyó munkát. Úgy vélem egy kis jelzőkövet állíthatunk. Ez azonban csak a küzdelmes kezdet határpontja, mely tapasztalatainkra építve bennünket a további fokozott erélyességű működésre figyelmeztet.
A múzeum mindig is az időt jelképezte, persze valamiképp mesterséges formában. Kicsit olyan ez, mint amikor bebalzsamozzák a testet a megőrzés érdekében: szükséges megőrizni, de ami marad, egy mozgásnélküli idő, állókép, konzervidő, dimenzióját vesztett idő.
Negyven évvel ezelőtti nyáron felvetődött gondolatból indult el az elhatározás a hagyományteremtésre. A Honismereti Baráti Kör közgyűlése vállalta fel, hogy új formájában kerüljön bemutatásra, közkinccsé téve a Csávolyon élő vegyes lakosság sokszínű hagyománya, kultúrája. Ebben jó partnerre találtunk a pedagógusokban, az iskolai szülők, tanulók körében, és nem utolsó sorban a csávolyiak rokonszenves lokálpatriótizmusában. Egy emberöltő után az alapító tagokból már csak hárman maradtunk, akik az alkalmi gyűjteményből 1964.10.19.-én nyitottuk meg -vasárnapi nyitvatartással- az első állandó jellegű kiállítást. (Hatvan évvel ezelőtt ezen az októberi napon ért véget falunkban puskaropogás nélkül a második világháború.)
Az azóta eltelt évek során sokat változott a múzeumunk arculata. Gyökerei természetesen messzebre nyúlnak vissza. A tárgyi emlékek javát már 1959-ben a „Pincétől a padlásig” c. mozgalom során a felnőtt és iskolai helytörténeti szakkörök tagjai gyűjtötték össze, mely bizonyos fokig megérintette a közgondolkodást is. Ma már önként, kérés nélkül hozzák ajándékukat a falumúzeumunkba. Nyílvántartást vezetünk ezekről, az ajándékozók számon tartják ajándékaikat., és szeretik viszontlátni. Mi pénzért még semmit sem vásároltunk.
Kiállításunk a régi kor szellemét idézi, teremről teremre járva más-más hatások érik a látogatót. Megtalálható itt minden náció hagyatéka: a fasizmus, antifasizmus, kommunizmus, internacionalizmus, a mindenkori hatalom ereklyéi. Ez a mi történelmünk! A mi korosztályunk -a palatáblás generáció- hagyatéka az utókor számára. A jövő igazolja majd a helyes törekvésünket. A tárgyak visszatükrözik településünk négy népi kultúrájának sajátos arculatát. Ezt látni kell!
Több részből áll a múzeális közgyűjteményünk. A magyarsággal sorsközösségben élő horvát-bunyevácok és németek sokszínű kultúrájából is villant fel képeket, melyek a békés együttéléshez feltétlen kötődésüket tükrözik. Magas színvonalon mutatjuk be hagyományukat.
Évenként egy-két időszakos kiállításnak is helyet biztosítunk. Az elmúlt évben – Felsőszentiván és Rém szomszédközségek közös szervezésében rendezett – a front elől elmenekült németek, az itthon maradottak egy részének kitelepítése az 1947-es Csehszlovák – nem mindig önkéntes – „lakosságcsere” során 19 településről idetelepültek tiszteletére – most először – a Rákóczi Szövetség segítségével „Felvidéki Napok”-at tartottunk. Az alkalomra készült „Két haza egy szívben” c. időszakos kiállítást váltotta fel ez év május elsején – a Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozás napján – a mi jubileumi a „Negyven éves a falumúzeum”c. kiállítás.
Ajánljuk megtekintését ahol gazdag történeti, szakrális, néprajzi, népműveszeti, viselet bábukon és paravánokon, valamint a csávolyi bel-és külterületi portákról előkerült mezőgazdasági, háztartási…, eszközöket láthatnak. Figyelemfelkeltők a tablók, garfikák, albumok, háromnyelvű napi krónikakötetek (1963-tól 53 kötet mintegy 6 ezer gépelt oldalon.). Vitrinben a „helytörténeti füzetek” sorozat (10 kiadvány 2536 oldalon számos fekete-fehér és színes fotóval) „Az elhunytak tiszteletére, /Az élőknek emlékezetül, /az utódoknak megőrzésre”./ mottóval. Egyfajta „szellemi környezetvédelem” (értékmentés). A csávolyi nevezetes személyiségek – állandó emlékvitrinjei – arcképcsarnoka, a sok sportserleg, no és a tanulók által iskolakrétából készült méretarányos makett a községről és földrajzi nevekkel a község bel-és külterületi színes térképei szinte vonzzák a szemet. A részletekről nem célom bővebben írni csupán figyelemfelkeltés a szándékom.
Mondják, hogy nyomot hagy maga után az ember, azon a földön, hol bölcsőt ringatott. Én, aki itt születtem 42 év után itt mentem nyugdíjba az egész életemet áthatja szűkebb patriám és népének szeretete. Ma is rendszeresen tartom a „rendhagyó órákat” a múzeumban, hisz a tanulók a legszorgalmasabb látogatóink. Boldog vagyok, hogy megélhettem, hogy az iskolában a „Hon-és népismeret” címén bevezették a kötelező oktatást. Sajnos Csávolyon ez csak a 6. osztályban érvényesül és heti 1 órát jelent, a kiváló tanár biztosítása mellett.
Számomra a falumúzeum az élet egy kitüntetett helye. Hely, ahol, ha akarom végigfutom minden nap a látványtárat, vagy csak beszaladok egyetlen tárgy kedvéért. Bármikor is hagyom nyitva a bejárati ajtót, azonnal akad érdeklődő, beszélgetőtárs! Az érdeklődést mutatja a bel-és külhonból egyaránt érkezők vendégkönyvi elismerő bejegyzései. Örömmel vagyok jelen, mert számomra ez több, mit hobbi, megszállott életforma. Hitvallásom: „Őriznünk kell azok emlékét, akik e tájat alakítják.”
A jubileumon elsősorban köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik segítségemre voltak a falumúzeum megvalósításában, fennmaradásában –többször volt veszélyben – . Nagyon sok ember nagyon sok munkája rejlik benne. Remélem, nem volt hiábavaló az a sok munka, amit a közösségnek nyújthattam. Nem én vagyok a fontos, hanem az Ügy!
E helyről köszöntöm a testvérmúzeumot. Az egykori csávolyi, ma Németországban élő németek is időközben az új hazában hagyománytisztelő szándékkal hozták létre saját „csávolyi” múzeumukat. Láttam, hogy mily csodálatosan gazdag anyag van együtt Waiblingen városban. „Das muss man sehn, sowie die Traditionpflegung der in Deutschland lebenden in der Heimatstuben in Waiblingen”. Velük való kapcsolatunk állandó! A kezdő lépést mi tettük meg. Ma Waiblingen Baja testvérvárosa!
„A kiállításon végigjárhatjuk a különböző kultúrák, korok, helyek idejét, s azon belül megismerhetjük a sok fajta időfelfogást. Hosszú időre visszamehetünk a múltba és betekinthetünk korok egy-egy pillanatába, s különböző eszközök segítségével láthatjuk, hogy helytől, kortól függően milyen allegorikus megjelenései vannak az időnek.[…]” A kiállítás a látogatót nemcsak tájékoztatja sok fontos és érdekes dologról, hanem lehetőséget ad arra is, hogy nézelődés, olvasgatás közben ki-ki átélhesse a szűkebb hazához, lakóhelyéhez való tartozás, az együttélés, együtt alkotás semmivel sem pótolható érzését. Váci Mihály költő szavait kölcsönözve: „Gyűjtsétek össze a régi szerszámnyeleket, ha kezet akartok szorítani azokkal, akiknek jogutódai vagyunk a boldogságigényben. S időnként szorítsuk meg keményen ezeket az ereklyéket. Nagy szükség van rá.”
A falumúzeum (Eötvös u.1.) minden kedden 2-3 között várja vendégeit. Vidékieket (csoportokat) bejelentésre (79/352-176) bármikor. Tárlatvezetés három nyelvűen biztosított. A Tájak-Korok-Múzeumok rendszerének pecsételő helye. Látogatása ingyenes! (A falumúzeumról háromnyelvű színes leporellót ajándékozunk.) Mindenkit szeretettel invitálunk és várunk a falunkba. „Béke a belépőkre áldás a kimenőkre”.
Befejezésül még csak annyit, hogy falunkban kellemes időtöltésként sok érdemes látnivaló van. Ezúttal csak a megyénkről szóló útikönyvből idézek: „… a Jánoshalmára vezető út mellett van a Bara-tó, amely kitűnő horgászvíz és fürödni is lehet benne”,… (az egykori érseki erdőben) „a 172 méter magas Ólom-hegy, amely Bácska és Bács-Kiskun megye legmagasabb pontja. A tetején lévő kilátóról szép kilátás nyílik a környező vidékre, ahol még nyomokban megtalálhatók a római híres védvonalak maradványai. Ezt a nép Ördög-ároknak nevezi.” – A faluban látható szoboregyüttes; az „Aradi vértanuk emlékművével” kezdődik és a „milleniumi emlékkővel” zárul. A községháza előterében pedig tablószerűen a „lefényképezett falu”. Mindezeknek üzenetük van, érdemes nézni őket!

Dr. Mándics Mihály