Köszi, Szani, az információt! :)

Hát, nem is tudom hol kezdjem... Kezdem talán az elején... nem is, inkább a legelején! (Akit csak a koncert érdekel, az hagyja ki a következő néhány bekezdést. ;))

Szóval az egész ott kezdődött, hogy körülbelül 10-12 éves lehettem, amikor úgy gondoltam, hogy meg szeretnék tanulni valami különleges nyelvet, és megakadt a szemem egy fehér könyvön, amely történetesen egy finn nyelvkönyv volt. Valami kis gyenge kötődést is éreztem már akkor a finnek iránt, ez tényleg nem volt túl erős, de arra elég volt, hogy tetsszen az ötlet, hogy finnül kezdjek tanulni. Nosza, belevetettem magam, és egy ideig haladtam is - ennek eredményeképp el tudok számolni százig finnül. :) De ezen kívül csak egy-két alapszó ragadt meg bennem, illetve kedvenc szavam, a pikkukaupunki (kisvárost jelent). ;) Ezentúl ez a vágyam feledésbe merült jó ideig...
Egészen tavaly májusig, amikor angoltanárnőnknél voltunk szerenádozni. Az ő szíve félig finn, már többször is volt kint Finnországban, és mindig visszavágyik. Az este folyamán valahogy szóba kerültek a zenék is, és megmutatta a kedvenceit: a Jethro Tullt és a Värttinät. A Jethro Tull neve már ismert volt számomra, bár egyáltalán nem rossz zenét játszanak, de olyan nagyon nem is tud megfogni. Ellenben a Värttinät még nem ismertem, de a Seleniko végighallgatása felkeltette az érdeklődésemet - különösen az instrumentális szám (mint később kiderült, a Hoptsoi) tetszett. Ma már elég komikus visszagondolni rá, hogy legalább háromszor kellett megkérdeznem, hogy mi az együttes neve, mert képtelen voltam megjegyezni. Végül egy papírra is leírtam, hogy biztosan ne feledjem. ;) Hazaérve azonnal megkerestem a honlapjukat, és letöltöttem az mp3-ak nagy részét az oldalról. Ezek is mind nagyon kedvemre valók voltak, és olyan sokszor meghallgattam őket, hogy már nagyon kiváncsi lettem rá, hogy vajon hogyan folytatódnak a részletek. Sajnos nem vagyok még pénzt kereső ember, úgyhogy arra gondoltam, hogy könyvtárból fogok kikölcsönözni Värttinä-albumokat. Sajnos azonban egyik általam ismert könyvtárban sem volt tőlük lemez, és a kívánságlistára is hiába írtam fel. :( Így végül egészen októberig nem ismertem tőlük egészben semmit, néha feledésbe is merült számomra a zenéjük. Pedig közben volt még egy augusztusi szigetes koncertjük is nálunk - gondolkoztam, hogy elmenjek-e rá, de ahhoz elég drága volt a jegy, hogy csak erre az egy koncertre elmenjek, ami ráadásul még félig zsákbamacska is lett volna számomra, így végül kihagytam... Aztán októberben már nem bírtam tovább, és rákerestem az Interneten teljes lemezekre, és végre megismerhettem az Aitarát, majd sorban a többit is. Amiatt, hogy így vannak csak meg, lelkiismeret-furdalásom is van, de azzal nyugtatom magam, hogy majd ha lesz rá pénzem, úgyis megveszem az összes lemezüket.
Sokszor vizsgálgattam már, hogy mit szeretek igazán a Värttinäben, hiszen nagy általánosságban sokkal inkább kedvelem az instrumentális zenét, mint az énekest. Arra jutottam, hogy azon kívül, hogy roppant fülbemászó dalaik vannak, hogy telített népzenei elemekben és nagyszerű a hangszerelés, árad a zenéjükből valami finnországi "hangulat" is, amitől mindig jókedvem lesz.
A kedvenc Värttinä-lemezeim a Kokko-Aitara-Seleniko hármas, nagyon kis különbségekkel talán ilyen sorrendben is, a kedvenc számaim pedig a Hoptsoi, az Ottajat és a Nahkaruoska.

Szóval már tavaly október óta sóvárogtam egy Värttinä-koncert után, és nagy öröm volt számomra, amikor megtudtam, hogy fellépnek a Határtalanul rendezvényen a Hősök terén. A koncertre viszont igyekeztem mindenféle elvárás nélkül elmenni, hogy semmiképpen se érjen csalódás. Mint kiderült, ezirányú félelmem teljesen alaptalan volt. :) Sőt, csodálatos élmény volt ott lenni a koncerten! Főleg, hogy a legnagyobb kedvenceim is szerepeltek a műsoron, annak ellenére, hogy sajnos elég rövid volt a koncert. Az Äijö meg félelmetesen jó volt, nem is gondoltam volna, hogy ekkora ereje lehet koncerten. Az énekes lányok végig nagyon jól mozogtak a színpadon, olykor nagy beleéléssel, máskor folyton mosolyogva énekeltek. Mosolyra fakasztó volt a bőgős Hannu folyamatos bohóckodása, majd "megbűnhődése" a Nahkaruoskában is. :) Egyetlen szám, amit hiányoltam, a Hoptsoi volt, de inkább nem telhetetlenkedem. :) A következők viszont elhangzottak, bár a sorrendre nem emlékszem pontosan:

- az első számot nem ismertem fel, de olyan Vot I Kaalina-szerűnek tűnt
- Ottajat
- Mie Oon Musta
- Äijö
- Sepän Poika
- Vihma
- Maahinen Neito
- Tauti
- Nahkaruoska
- ráadás: Seelinnikoi

Azt is jó volt látni, hogy ennyien szeretik itthon a Värttinät. :)

Amúgy leadott a koncertből valamit a televízió? Ha igen, van valaki, aki felvette? Nagy hiba volt részemről, hogy nem szóltam otthon, hogy vegyék fel videóra. :(

Ha valakit érdekel, feltettem a koncerten készített képeket ide. Sajnos a legtöbbjük meglehetősen homályos lett. :(

EeToN