Igazad lehet, alapesetben nyilván az elektrolitikus folyamatokra gyanakszik az ember, másodsorban a külsö elektromágneses zavaró hatásokra kell gondolni. Azonban gondos mérési körülmények összeállításával ezek hatása az elhanyagolható szintre csökkenthetö. Feltételezem, hogy aki évtizede bíbelödik egy ilyen eszközzel, az már megtette ezt is.
Aztán ott van még a hosszú idejü müködés. Az a csekélyke elektrolit amit a papir tartalmazhat, nem tudom elképzelni, hogy évekig fenn tudja tartani a folyamatot (már ha igaz, hogy évekig müködik). A kimerült szén-cink elemben is nedves még az elektrolit, de már átalakult olyan közeggé, ami nem képes elemként müködni.
Nem tudom mi az igazság. Amit a piezokkal meg polarizált kondikkal, szigetelö fóliákkal mértem az mind hasonlóan furcsa volt, de a végeredmény mindig az eszköz lemerülése volt. Egy kis kétségem azért mindig maradt, hogy kellö körültekintés után mondtam-e végkövetkeztetést? Továbbra is izgalmasnak találom pl. az olyan polarizált dielektrumot, ami rendelkezik gyenge vezetöképességgel. Mi történik az anyagában levö szabad elektronokkal?
Hasonló gondolatok jutnak eszembe ennél az eszköznél is. Mi van akkor, ha a papir vagy celofán szigetelés nem elsösorben mint elektrolit hordozó, hanem mint rossz szigetelö funkcionál?
Jut eszembe pl. a félvezetök szennyezése milyen jelentöségü lett manapság.