En viszont ugy erzem, hogy a te 'ha-akkor' modelled altalanositasa a felteteles valoszinuseg modell.
Ez igaz, meg nem is vonom ketsegbe a valoszinusegi modell sikeret, de nem minden esetben celszeru igy altalanositani.
Ha valamirol biztos allitasokat tudsz mondani, akkor konnyebb dolgod van, hiszen sokkal konnyebb messzemeno kovetkezteteseket levonni.

ezert peldaul nem ertem mit jelent az, hogy 'a felszinen hasznaljak'.
Arra gondolok pl., hogy ma meg a szintaktikat is nehezen tudjak kezelni, ezert konkret szavak egyuttallasanak felteteles valoszinusegevel dolgoznak. Ha mondjuk a szintaktikara szinte egzakt modellek lesznek, akkor a felteteles valoszinuseg a szemantikai szinten lesz hasznalando. (Pl. az allitmany a 'go', es az egyes mondatreszek felteteles valoszinusege donti el, hogy ezs most 'megy' vagy 'jár').

En a szamitogepes nyelveszet jovojet ugy kepzelem el, hogy valami 'hierarchikus valoszinusegi matrixok' elemeinek valoszinusegi valtozokkal valo kitoltese empirikus uton ugy, hogy a kezdoertek (0.5)-rol lehetoleg minnel inkabb szelsoertek fele tolodjon el.
Nem vonom ketsegbe ennek a modellnek a sikeret. Mindossze erdemes extra figyelmet szentelni a 0 valoszinusegu (sot lehetetle esemenyekre) mert sokat elarulhatnak.
En ugy vettem eszre, hogy a lehetetlen es biztos esemenyek menten lehet felterkepezni a nyelv strukturajat.
Pl az olyan axiomak mogott, mint pl. hogy a 'the' nem allhat a mondat (sot semmilyen kifejezes) vegen olyan 'mely' tulajdonasagtulajdonsag all, hogy a 'the' olyan determinanas, ami ha torik ha szakad _mindenkeppen_ determinal valamit, ami valahol utana kovetkezik. Szerintem izgalmas egzakt igaz allitasokat keresni a nyelvrol, amit olyannyira nem ismerunk.