Péntek délután megérkeztünk Villányba és igyekeztünk szombat reggelig tartó rövid mandátumunkat a lehető legjobban kihasználni. Mivel az összes pincét végigjárni lehetlenség lett volna ezért az ismeretlenebb termelőkre koncentráltunk és remek tapasztalatokat szereztünk (meg másnapra némi főfájást).

Kedvencek:

Maul Pince: Cuvee Szeraf 2000
Szende Pince: CS barr. és Szende Cuvee 2002
Molnár pince: Cab. Franc Barr. 1996
Kovács Pince: Cab Sav. barr. 2002

Természetesen be is vásároltunk ezekből a borokból és fontos megjegyezni, hogy a fenti tételek ára (kivéve a Molnár 96-os Cab. Franc-ját) nem érte el a 3.000 forintot, holott szerintem ezek csúcsborok és ha Gere, Bock, polgár cimkével árulnák biztos nem kaphatná meg az emberfia 6.000 forint alatt.

Ennyit számít, hogy ők ennyivel előbb kezdték az ipart illetve ennyit számít a marketing.
(persze emiatt bánkódjanak a kis pincék, a mezei borkedvelő meg örüljön és járjon gyakran Villányba:-)

Ja, mégegy apróság. Szombat reggel már hazafelé tartva felfedeztünk a pincesoron egy névtábla nélküli ám nyitott pincét, természetesen satufék majd már iszkoltunk is le a lépcsőn. Kiderült, hogy az öreg az új bortörvény miatt már nem foglalkozik jó ideje borforgalmazással, kimérve se adott nekünk el egy fél litert sem, a borait neves (nem konkretizált) borászoknak adja el.
Ettől függetlenül végigkostoltatta velünk a borait és egy fillért nem fogadott el és azt kell mondjam nála ittam életem legfinomabb kékfrankosát.

Köszönet érte!