Kedves Mikolt!
A programozott császárt azért nem úgy kell elképzelni, hogy az orvos a hasára üt és mond egy időpontot, hanem természetesen azt kb. a baba normális születési érettségéhez igazítják. Ahogy írtam a jóslófájások, amelyek nem mások, mint méhösszehúzódások (amelyeket a vajúdás alatt is érez az ember), már 1, előfordul, hogy 2 hónappal a szülés előtt jelentkeznek. A méhszáj a 8. hónaptól már kezdhet szép lassan nyílni, a szeméremcsont felszül, előfordulhat, hogy az utolsó hetekben a nyákcsap is elfolyik, ezért a császárra nem érkezik felkészületlenül a test sem!
üdv:J

Kedves Leendő Nagyi(Vergődőmadár, Alice..., ahogy teszik!)
Annyira aranyos vagy, ahogyan aggódsz a lányodért (most én írom, hogy, mintha a mamámat hallanám!)
Attól, mert esetleg császáros szülése lesz a lányodnak, még én nem beszélnék "szülési pszichózisról". Ahogy már Mikoltnak is írtam, azért a császármetszés, főleg manapság, amikor nem is altatásban végzik, és a lányod rögtön a műtét után, megnézheti, megpuszilhatja a kisbabát, sőt egyes kórházakban (pl. nálunk az I-es Női Klinikán), a papa is bent lehet a császárnál, nem egyenlő a passzívitással. Persze, nem ugyanaz, mint a hüvelyi szülés, de, ahogy te is írod, ha szükséges, nem feltétlenül zavarja meg az anya-gyerek-apa kezdődő kapcsolatát. Gyakran, amíg a műtétet befejezik az apa a kezében tarthatja a kisbabát, és ez is nagyon fontos a korai kötődésben!
Egyes kórházakban, egyes orvosok, még manapság is vállalnak farfekvésnél hüvelyi szülésvezetést. Megvan ennek a technikai módja (ez nem az én asztalom!), hogy hogyan kell csinálni, de ilyet csak nagy tapasztalattal rendelkező orvos vállal, megfelelő előzetes ultrahangos, CTG-s vizsgálat után, mert elég nagy a kockázata, pontosan az általad említett köldökzsinor és egyéb problémák miatt.
Én úgy gondolom, hogy mindenkinek megvan a maga szülés-születés története, értehető, hogy te olyan könnyű, bár , ahogy említed, talán nem teljesen komplikáció mentes szülést szeretnél a lányodnak, mint amilyenben neked volt részed, de lehet, hogy neki a sors már történetet írt, és úgy lesz a legjobb!
A mell mérete egyáltalán nem függ össze a szoptatási kézséggel. SŐt, egyes esetekben a túl nagy mellből, nehezebb a szoptatás, mert egész egyszerűen a baba nehezebben fér hozzá! Azonban a generációk története pszichésen nagy nyomás lehet! Ezen azt értem, hogy gyakran azok az anyák, akiket a saját anyuk valamilyen okból nem tudott szoptatni, később maguk sem tudták szoptatni a saját gyermeküket. Általában testi okokra hivatkoztak,mint pl. nekem is olyan vizes volt a tejem, mint az anyukámnak, vagy az én babám sem szeretett szopizni, mint én. De ezek az érvek, általában nem állják meg a helyüket. Itt általában a pszichológiában ismert un. ismétlésről van szó! Jó, ha erre oda figyeltek! Alapvetően, minden egészséges nő képes a szoptatásra! Amennyiben nem, akkor vagy valamilyen tényleges testi baj, beteség áll a háttérben (pl. mellmirigy gyulladás, valós befelé forduló mellbimbó, hormonális probléma stb.) vagy valamilyen pszichés probléma. MIndkettő orvosolható, de jó minél előbb felismerni! Még annyit, hogy természetesen, mint minden kezdet, a szoptatás is nehéz, az első időszak a legtöbb nő és újszülőtt számára küzdelmes! Erre jó még a szülés előtt felkészülni és tudatosan kell készülni már a terhesség alatt a szoptatásra!

üdv.Judit