Nos én is úgy gondolom, hogy bármennyire is tragikus ez a dolog, de a felesége - amikor már túl van a fájdalmon és a gyászmunkán - ujrakezdheti az életét a kicsi gyerekkel is, de ha szegény megmaradt volna valami csoda folytán, egész életében állandó ápolásra szorult volna. Tudom kegyetlenül hangzik, de jobb így, hogy a szép emlékek maradnak meg benne, mintsem, hogy pár év vagy akár hónap multán ő maga könyörgött volna gondolatban a haláláért... szomorú dolgok ezek. Bár tény és való, hogy mindenki magából indul ki, ha engem érne hasonló baleset, azt hiszem mindenkit meggyűlölnék, aki segített nekem életben maradni...:-(((