"A gazdaság adóterhe most alig több mint a fele a lakosságénak. "

Ha ilyen jó a helyzet, akkor mi szükség van a vállalkozókat adópénzekből vissza nem térítendően támogatni (pl széchenyi Terv filozófiája)? Egyébként pedig a szociális járulákok közül (2001-es adat) az EU jelenlegi 15 tagállamából 12-ben a magyarországinál magasabbak a lakosságot terhelő járulékok. A munkaadókat terhelő jarulékok pedig csak két országban magasabbak a magyarnál. Összességében pedig az EU-15 átlaga 66%:33%, míg a magyar 85%:15% munkáltatói:munkavállalói járulékterhek. Ha az adóterjheket nézzük csak önmagukban, akkor sem rosszabb a lakosság helyzete a gazdasági, munkáltatóihoz képest. A gond az adó és járulékterhek igazságtalan megoszlása. Sok ilyen van, de a legközismertebb az, hogy már az átlagbér is a legmagasabb adóketegóriában adózik (= már az átlagbér is a legmagasabb adótehernek van kitéve). De lehetne még sorolni az egyéb igazságtalanságokat. Tehát nem a lakosság adóterhelésének a météke a gond, hiszen ebben az EU-15 átlagáé sem kisebb (pár ország kivételével - pl. olaszo. - a munkavállalókra van a magasabb adó terhelve a munkáltatókról), hanem a struktúrája, a szerkezete aránytalan és ezáltal igazságtalan.

"A lakossági költekezést amúgy sem tudod eltörölni, maximumium késleltetni, de ha késlelteted, akkor előbb utóbb még erősebben jelentkezik. "

Senki nem a lakossági költekezést akarja eltörölni, hanem a lakossági túlköltekezést akarja az állam kordában tartani (erről megkérdezheted Járait is). Nem jó a magyar gazdaságnak, ha a lakossági szektor nettó eleadósodott (szintén kérdezd meg erről Járait az alapkamatok és a lakossági eladósodás közötti összefüggésekről) - ami plusz külső forrásokat jelent az állami kiadások finanszírozása tekintetében, ami meg a jegybanki alapkamat alakulását befolyásolja. Illetve a másik probléma, hogy a lakossági fogyasztás jelentős részben import termékekre irányul, ami a fizetési mérleget is rontja. Mondom szükség van lakossági fogyasztásra, de a lényeg a mérték (hiszen a fogyasztásokat valamiből fedezni kell, és ha a fogyasztás nagyobb mint a rendelkezésre álló belső források, akkor külső forrásokra van szükség, aminek meg kamatterhei vannak). A Matolcsy féle belső fogyasztáson alapuló "magyar modell" eredményeit láthatjuk és érezhetjük. Az exportvezérelt pályára csupán a tavalyi év III. negyedévében állt vissza a gazdaság, de már a kezdő jelei is pozítivabbak, mint a "magyar modell"-é (= újra gyursuló mértékben növekszik a gazdaság és nem pedig lassuló mértékben növekszik)