Nem egészen. :)

Vannak helyzetek, amikor alámegy az ember a "keresletnek". De hogy akkor is, amikor erre semmi szükség nincs...
Példával: A Pólóban se fizetnek nekem a kantriróccért, de lejátszom Tibivel, hogy ő ott tudjon maradni, és engem meg ne verjen félholtra a tisztelt vendég (való világból vett esemény).
Vagy ami manapság a leggyakoribb, hogy a tisztelt zenész előre lefekszik az általa vélt alacsony színvonalnak, illetve aljas feltételeknek (megint tudnék pár példát emlegetni, de ugye jólneveltség is van a világon).

A legnagyobb poén hogy a következő halmazok vannak: zenész, közönség, tulaj. Ebből te is tudod, kié a döntő szó. Ja, meg van az "adott helyszínekhez kötött muzsikus", akihez oda kéne menni, jópofizni, hogy ajánljon be a helyre. ;)