Mam,
nekem megvan, kölcsönbe megkaphatod, sőt a harmadik is.

Bokor,
én nagy Libby Purves fan vagyok, de azt hiszem ő sehol sem írja le, hogy nyugodtan hagyd a 3 éven aluli gyereket otthon hetekre. Az idézet, amit írsz a dolgozó anyának szól, és nem a nyugodtam üdülni vágyónak. És igaza van, nem szabad bűntudatot érezni, főleg, ha kényszer hatása alatt cselekszel (a munka pl. a legtöbb esetben az). Én nem fogok bűntudatot érezni, mert bölcsibe megy a gyerek, de amiatt éreznék, ha azért hagynám itthon a nyaralásból, mert vele "nem olyan jó". Mert a nyaralás az nem kényszer. És az anyasággal elvállaltam azt is, hogy bizonyos szükségleteimet háttérbe szorítom, a gyerek érdekében. Tulajdonképp a saját (amúgy önző) érdekemből. Én nem akarok azért éjszakai ébredéseket, mert volt egy nyugodt, gyerekmentes hetem. (Jó, tudom, ez nem egyenes következmény, de én nem kockáztatok). A Libby Purves pont az ilyen jó döntéseknek a mestere. A könyvét így is kell olvasni, és nem felmentésként minden bűn alól. Mert ő azért gyakran fut több kört, mint kellene, pont, mert később ezért jobb lesz.

Éowyn,
nos, a gyerekek tényleg tudják/érzik, hogy szeretve vannak. De azért nem szabad ennek az erejében túlságosan bízni, az értelmi/érzelmi fejlettségük miatt ez a szeretve vagyok dolog meg tud inogni. Vannak kényszerhelyzetek és vannak választások. Én ez utóbbi esetében nem kockáztatnék. A kényszer nyilván más tészta.