Még Libby (én csak így emlegetem, amikor a lányom kicsi volt, én egy idő után elhajítottam az összes szakkönyvet, és ebből merítettem erőt! :-):

"Ne sértődj meg, ha a baba undok veled, vagy tudomást sem vesz rólad egy hosszabb távollét után. (NEM TÖBB HETES TÁVOLLÉTEKRŐL BESZÉL, HANEM MUSZÁJ-TÁVOLLÉTEKRŐL!!!) Gyakran előfordul, elmúlik. Viszont szörnyű, amíg tart: egyszer Londonból siettem haza, alig vártam, hogy lássam a kicsiket - jeges csend fogadott, kicsi karjukat látványosan apjuk vagy a dadus nyaka köré fonták. Ezt rendszerint követi még egy dühroham fürdésidőben, aztán újra barátok vagyunk."

"Végül hadd idézzem anyámat, akit először hagytunk ott a két kicsivel éjszakára. Szeráfi mosollyal nézett rám: - Túléljük, drágám. Nem ígérem, hogy jól adom rájuk ezeket a modern rékliket, vagy jól kezelem ezt a ti mikrohullámú sütőtöket, de mind itt leszünk reggel, és boldogok is leszünk a magunk módján. - És boldogok voltak."