Nem - hogy mathi részletességgel érveljek, a tárgyas igéket is mellőzve.Avagy csak abban az esetben, ha a feltételezett válasz0d igazságértékét már tartalmazza ez a mondat."

Jó. Idézzük, mit írtam az (1443)-ban: „Nem érdekel a személyes tapasztalatom. Nem érdekelnek az érzelmek. Számtalanszor ráfaragtam életem során, amikor engedtem, hogy érzelmek rángassanak, lelkesedések és hevületek vezéreljenek. A legostobább döntéseim ezek hatására születtek. A legjobbak ellenben éppen a tiszta racionalitás segítségével.”

Ha még hozzáveszed ehhez az (1446) kiegészítéseit,
nem lehet kétséged afelől, hogy a döntés motivációja - erre irányult a kérdésed - partikuláris és érzelmi jellegű volt. Nem általános érvényű tehát, pusztán egy személyes tapasztalat: nem túl hasznos számomra, hogy az érzelmeimre hallgassak. (Mondhatod persze, hogy maga ez a motiváció is érzelem, ezt nem is vitatom, de egy érzelmek fegyelmezésére irányuló érzelem.) A döntés mechanizmusa azonban értelmi: mérlegelem, hogy mely esetekben milyen valószínűsége van annak, hogy szervezetemet és kedélyállapotomat optimális körülmények között tartsam. Ebben az esetben az ésszerű döntés az volt, hogy távol tartom magam az érzelmektől.

""Azt hiszem, ezúttal csupán ironizálsz" - Nem csak."

OK.

""termékeny, ha igyekszünk elkülöníteni"

Szerinted én ezt mondtam volna ? Az analízis ezt dobta ki ? Nem egyszerű (? és nem teljesen véletlen ?) félremagyarázásról van szó !"

Igen, az analízis ezt dobta ki. További lehetőségek:
-itt is ironizálsz
-az érzelmeimről szóló leírások hasznosak a vitapartner álláspontjának megértése szempontjából, így releváns szerepük van a vitában

Ha az utóbbi áll, az a kérdésem, hogy éppilyen hasznos volna, ha az érzelmeimet nem igyekezném elválasztani az érveimtől, hanem a kettőt egybemosva vitáznék?