Anticato: "És ezen döntésedben hogyan választanád el az értelmi és a partikuláris érzelmi motívumokat ?"

Ugye, az idézett beírásomban azt is jeleztem, hogy "a nem érdekelnek az érzelmek" kijelentésem személyes indíttatású. Ebből kifolyólag a válasz, gondolom, egyértelmű.

"Egyébként én érdekes kisérletnek tartom egyszer - mondjuk egy két óra hosszat - minden döntésünkröl megállapítani, leírni hogy értelmi vagy érzelmi illetve hány százalékban. Ilyen kivételesen racionális elméknek ez biztos könnyen megy, ráadásul a sok értékelés, mérlegelés miatt nem is fogsz vészesen sok döntési helyzettel szembekerülni (hacsak nem indítasz minden részdöntésről újabb ciklust :)"

Azt hiszem, ezúttal csupán ironizálsz. Emiatt nem is érzek különösebb indíttatást arra, hogy reagáljak a mondataidra.

"Illetve azt jegyezném meg hogy, veled épp azért lehet egymás mellett kevésbé elbeszélve vitakozni szerintem, mert az érzelmi irányú kiegészítéseid, "magyarázataid" "érthetőbbé" teszik az - ala Heidegger - "megélt" álláspontod."

Ennek örülök. Ezek szerint a konstruktív vita szempontjából termékeny, ha igyekszünk elkülöníteni a "megélt" álláspontot az érvektől.

"Azt viszont nem kristálytisztán értem, hogy racionális alapról hogyan áll elő : "de nem a nyelv és a logika útján, hanem egy olyan módon, amiről értelmetlen beszélni"

Naná, hogy nem érted. Ugyanis ez nem racionális alapról állt elő. Éppen ezért értelmetlen róla beszélni.