Ne is emlegesd a Seaa Gullt! Meglehetősen ideges voltam. Hogy a többiek is értsék, az volt a szitu, hogy a reptéri transzferbuszt a kiírás szerint 11 órára rendelték a szállodánk, a Mirette elé, amikor 10,40-re odaértünk a recepcióra, a kis pattogós idegenvezető ehhez képest már sürgetett. A Sea Gull előtt megállt a busz, csak állt, csak állt, aztán feljött az idegenvezető, és közölte, hogy a gép négy órát késik, mindenki szálljon le és vegye ki a cuccát. Amikor kérdeztem, hogy esetleg ebéddel engesztelnek-e, természetesen rávágta, hogy nem. Aztán azon ment a beszélgetés, hogy a meglehetősen értékes cuccot nem szerettük volna csak úgy otthagyni egy idegen szálloda halljában, de ő mondta, a szálloda nem ad szobát arra, hogy ideiglenesen letegyük a dolgainkat. De ne aggódjunk, a forgalmas helyen senki még csak hozzá sem fog nyúlni ez alatt a négy óra alatt... Én rákérdeztem, hogy ezért ugye személyesen anyagi felelősséget vállal? Kicsit ijedten mondta, hogy ő ugyan nem, mert ilyen nincs a szerződésében. Ezért újra kérdeztem, nincs tároló helyiség? Ő mondta, hogy nincs, ekkor én azt, hogy majd rákérdezek magam. Erre mondta, hogy na jó, megkérdezheti ő is, de úgysem adnak... Ez már sok volt, tehát a helyiekkel kezdtem egyezkedni. Ők normálisak voltunk, próbáltunk értelmesen beszélni. Közben megjelent a csapatunknál az idegenvezető, kérdezve, hogy ki tud rendesen angolul, mert segíthetne neki az intézkedésben... Szánalmas figura volt. Aztán letelepedtünk, és egyszer csak riasztás jött, hogy a gép nem késik egy percet sem, azonnal menjünk a reptérre. Ott végigrohantunk a pultokon, aztán a reptéri alkalmazottak gyorsan a buszhoz hajtottak, és a gép még korábban is szállt fel. Na mindegy, még mindig ez volt a jobb megoldás, de az még mindig idegesít, hogy egy olyan ember gondjaira voltunk bízva, aki nem volt birtokában az alapvető nyelvi ismereteknek sem. Még jó, hogy a merüléseket nem a Kartagóval szerveztettük...