BZoltan, nem szeretnék azon vitázni veled, hogy mi jellemző a kender-fogyasztásra. Nincs értelme annak, hogy én mutassak rá bizonyos ismeretforrásokra, mert akkor csak felmerül a forrás hitelessége. Te is hozzáférsz azokhoz a forrásokhoz, amikre rámutathatnék. Én a saját ismereteimről számolok be, de azok a dolgok, amik itt szóba kerülnek, nagyrészt valóban "közismertek", ahogy az Ersekdora is mondja. Nem hiszem, hogy akárki vitatná ezeket, aki valóban behatóan foglalkozik a kérdéssel.

Elmondtam, hogy én nem a bor kulináris különlegességét vitatom. Hanem arra próbáltam terelni a párbeszédet, amit a kicsit betépni/nagyon betépni témában mondtál. A "kicsit" betépést nem lehet megfeleltetni a bor ízlelgetésének. A bor ízlelgetése nem "kicsit berúgni". Ha az a kérdés, hogy a borhoz képest lehet-e "kicsit betépni", akkor azt kell megnéznünk, hogy a két drog fogyasztási szokásai közül melyikre jellemzőbb, hogy "nem érdemes kicsit". Ezért próbáltam összehasonlítani a "legáltalánosabb" fogyasztási szokások szerint "spicces" alkohol-fogyasztót a "legáltalánosabb" mértékű kender-befolyásoltsággal.

De látom, hogy ragaszkodsz az egy korty alkoholhoz. Vagy az egy pohárhoz? Mert nem teljesen mindegy. A befolyásoltság külső, mérhető faktorait emlegeted az összehasonlítással kacsolatban. De nem tudom, hogy ezekkel a mérésekkel mit kéne mérni? Gondolom, mindkét drog esetében ugyanazt kellene mérni, ugye? És olyan méréseket végezzünk, amik az alkohol hatását mérik, vagy amik a kender hatását mérik? A két anyagnak ugyanis nem egyezőek a hatásaik. Te a szellemi teljesítőképesség romlását mérő teszteket említesz. Nem meglepő, hogy ilyesmi jut eszedbe az alkoholról, hiszen egy kábító hatású méregről van szó. Ha eszerint hasonlítjuk össze a kendert az alkoholról, ugye, arról már beszéltem, hogy nekem mi jön ki, ha a legáltalánosabb mértékű befolyásoltságokat hasonlítjuk össze. Ha azt a mértéket hasonlítjuk össze, amire egy átlagos fogyasztó azt mondja, hogy "kösz, nem kell több, ennyi pont elég volt", akkor egészen biztos vagyok benne, hogy az alkohol-fogyasztó alaposan alul maradna a "reflexvizsgálatokban", meg az egyéb szellemi képességeket tesztelő vizsgálatokban. Ennek persze nem csak az az oka, hogy a kender esetében jellemzőbb a kisebb mértékű befolyásoltság előnyben részesítése, hanem az is, hogy az alkohol elsődleges hatásai már önmagukban kábító hatások, az alkoholfogyasztó éppen a kábulatot keresi az alkoholban. Így a "közepes" lerészegedés az ő számára közepes mértékű kábulatot jelent. A kender hatásai között viszont nem a kábító a hatás a legintenzívebb. A fogyasztó számára a "közepes" befolyásoltság, aminél nagyobb mértékű befolyásoltság már kellemetlen lenne, viszonylag kis mértékű kábultsággal jár, mert a kender egyéb hatásai elkezdenek sokká válni, mielőtt a kábulat eléri a kényelmesen élvezhető maximumát.

De te nem erről beszélsz akkor, hanem egy olyan dózisról, ami állításod szerint semmiféle pszichoaktív hatással nem jár, és az érzékszervileg érzékelhető minimumról beszélsz. Nos, én nem tudom, hogy milyen, és hogyan mérhető hatása van egy korty vagy egy pohár bornak, viszont azt tudom, hogy a friss kenderlevél, amit a salátába tesznek, abszolút semmiféle potenciálisan pszichoaktív neurális hatással nincsen a szervezetre, mivel nem tartalmaz aktív THC-t. Na jó, biztos vannak benne más pszichoaktív vegyületek, de hogy vajon azoknak van-e jelentősebb hatása az idegrendszerre ebben a dózisban, vagy egy pohár bor alkoholtartalmának, nos, ezt nem tudom, hogyan tudnánk kideríteni.

Én egyébként, mint már mondtam, nem tudom, hogyan lehetne azt igazolni, hogy a borkóstoló valóban az alkohol tudatmódosító hatásától függetlenül értékeli a bor ízét. Ismerve a dolog neurológiai hátterét, elég valószínűtlennek tűnik, hogy létezik ilyesmi, de szerintem mindenféleképpen valamiféle "elhanyagolható" jelentőségről kellene beszélni, és valahogy maghatározni azt a minimumot, ami alatt a tudatallan keresztvonatkoztatás mértéke "elhanyagolható". De ezt nagyon lehetetlen volna mérni. Itt tudattalan vagy legalábbis szubjektív megélésben való folyamatokról beszélünk. Vajon aki a kender friss levelét a salátában megeszi, az azért értékeli az ízét, mert ismeri a pszichoaktív hatásait? Énszerintem mindenképpen jelen van ez a tényező, akár tudatosan, akár tudattalanul. Talán kóstóltassuk meg olyanokkal, akik sose fogyasztottak kendert, és kérdezzük meg tőlük, hogy ízlik-e? És az alkoholt is olyanokkal kóstoltassuk meg, akik nem ismerik a hatását? Hát, elég torz vizsgálat lenne: aki nem ismeri az alkohol hatását, az általában persze, hogy kisebb arányben fogja jó ízűnek találni az alkoholt. Közöttük vannak azok, akik azért nem isznak, mert az első korty íze után elment tőle a kedvük, vagy nagyon alaposan beléjüknevelték, hogy az alkohol rossz, és ez is belejátszhat.

De azt hiszem, ez lassan már túl sok "sajtó" egy olyan kérdésnek, amit te magad nem feltétlen tartasz helytálló érvnek a prohibíció mellett, hanem a prohibíciós felállás elsődleges okának tartod. Ez egy prohibíció-történeti kérdés. Én elmondtam, hogy hogyan látom a kérdést. De ez is egy olyan tárgyi kérdés, amin nincs mit vitatkozni, mert csak utána kell nézni, és megismerkedni a dolog történelmével. Higiéniás okokból való elterjedtség vagy sem, az elterjedtség mértéke és minősége sokkal jelentősebb tényező volt, mint a kulináris tartalom. Talán a kulináris értékek kérdése vetett véget az USA alkohol-tilalomnak? Nem hiszem. Talán a kendert megmenthette volna a tilalomtól, ha fény derül valamiféle csodálatos kulináris értékére, vagy neaggyisten a sokszáz közül valamelyik orvosi tudatmódosítás-független használati lehetőségre? Vagy ipari tudatmódosítás-független felhasználási lehetőségére. A legkevésbé sem hiszem. Sőt, ez utóbbi bizonyos helyzetben akár még elő is mozdíthatja a prohibíciót. És ha már az orvosi használatnál tartunk: talán gördített akármilyen aprócska kis akadályt az LSD tilalmának útjába az, hogy számtalan ígéretes, és nem elhanyagolható mértékben eredményes kutatás folyt a gyógyászatban való felhasználási lehetőségekkel kapcsolatban? Egyáltalán nem. Ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy miért éppen az etanol, a dohány, és a kávé legálisak, akkor nem a kulináris értékek az igazán fogyelemre méltő tényezők. Történhetett volna így is, de egész egyszerűen a mi drogpolitikai történelmünk alakulásában és fenntartásában más faktorok összehasonlíthatatlanul többet nyomtak a latban.

De az az igazság, hogy ez a kérdés azért már nem feltétlenül ebben a topikban van a legjobb helyen. Megvan erre a szaktopik. Lehet, hogy folyna itt még beszélgetés a könyvet közvetlenebbül érintő kérdésekben, úgyhogy ne térítsük el a témát.