Néhány napja barátaimmal csináltunk egy vörösboros vakkóstolást. A pontozáshoz a csapat nem érezte magát elég kompetensnek, így csak a kommentárok maradtak az utókorra. Mindenképpen tanulságos volt, hogy a 7 ember mennyire másként érzékelte a borokat, gyakran teljesen ellentétes vélemények voltak még konkrét íz- és illatjegyekről is.
A borok:

Mőcsényi Cuvée 2001 (CF, Merlot és még valami, talán KF), 1300 Ft Tesco
Illatában málna és eper, ízben jellegtelen, rövid, híg. Kimondottan zavaró eleme szerintem nincs, bár volt, aki kellemetlen mellékízt érzett. Átlagos, szörpös, savas. Meg lehet inni minden különösebb gond nélkül, de 1300 Ft sok érte.

Gandia Hoya de Cadenas (Tempranillo) 1998 vagy 1999, Tesco, 2000 Ft. Mint később kiderült, Amerikában 6 dollár alatt van, sebaj. Gyönyörű, intenzív, nagyon buja illat fahéjjal, szegfűszeggel, avarral, vaníliával. Behízelgő, meleg, kompótos, fűszeres íz, enyhe likőrösség. Szépen megérett tanninok. Kár az enyhe, de érezhető csapvizes utánérzésért, és lehetne egy kicsit tömörebb, de így is élmény inni. Ha ilyen borok lesznek Magyarországon kaphatók 1000-1500 Ft körüli árakon május 1 után, akkor itt tényleg rossz idők jönnek nem egy magyar borászra.

Tóth István Bikavér 1999 Monarchia Selection, Tesco 2000 Ft, Monarchia 1800 Ft.
A csapat utólag "az ellentmondások borának" keresztelte el, mert szinte semmiben nem volt egyetértés. Viszont míg az összes többi bornál vad asszociációk jöttek elő, ennél 7-ből négyen azt írták, hogy semmi nem e borról eszükbe, ami azt hiszem, magáért beszél. Azok után, amennyi dicséretet itt a topicban kapott e bor, nekem nagy csalódás volt; formátlan, vékony, savas, gyümölcs sehol, én még a 3 pontot sem adnám meg neki. Még a sokszor megénekelt illatból sem sikerült semmit levenni.

Torres Gran Coronas (85% CS + 15% Tempranillo), Bortársaság, 2200 Ft. Kevés illat, meglepően gyorsan és könnyen "lemegy", selymes. Csak a száj hátsó részének közepén produkál ízt, ott viszont kellemes, visszafogott, színtiszta "cabernet" hatást mutat. Kellemes, nagyon jól iható, de nem igazán karakteres bor; egyetértés volt abban, hogy valószínűleg kiváló ételkísérő.

Heimann Cervus 2000, Bortársaság, 2300 Ft. Paprikás, paradicsomos illat. E bor fő erénye a lenyelés után szétterülő, sokáig megmaradó savas-gyümölcsös utóíz, mely osztatlan tetszés aratott. Mégis, nekem túl kevés volt a test, túl sok a sav, persze volt, akinek bejött a könnyűsége. Elhangzott még: lineáris, kiismerhető, egyszerű. 1300 Ft biztosan reálisabb ár lenne érte.

Jekl Feketehegy Cuvée 1999, IVV, 2300 Ft. Nagyon szeretem ezt a bort, valamiért ezen az estén a megszokottnál gyengébben teljesített - persze lehet, hogy csak az előzők tették meg a hatásukat. Itt a következők hangzottak el: kiegyensúlyozott, kellemes, masszív, szépen megmunkált, intenzív, "Rembrandt-féle nő". Ami furcsa volt, hogy gyönyörű hosszú utóíze szokott lenni, most viszont alig volt neki, pedig 2 órával a fogyasztás előtt felbontottam - lehet, hogy több időt kellett volna hagyni?

Vylyan CS Barrique 2000, IVV 2400 Ft. Hát ez csalódás volt. Gazdag, erőteljes, sokrétű, koncentrált bort vártam, ehhez képest egy egysíkú "agresszort" kaptunk, amiben nem volt sok örömünk. Erősen szárító-összehúzó tannin, gyümölcs sehol; erre a borra nem lehet büszke a Vylyan.

Eredmény:
A tesztet a Gandia Hoya de Cadenas nyerte, a második helyre Jekl bá' futott be. A társaság előbbit egy szép faépítményhez, utóbbit pedig egy impozáns kőszerkezethez hasonlította, ekkor már igencsak oldott hangulatban.

Lezárásként előkerült egy Ungváry Krisztián-féle 2002-es Vay Cuvée (Tokajból, pontosabban Olaszliszkáról), és, kedves bortársak, az maga volt a reveláció. Egészen idiotikus fejet vágva oltottuk magunkba cseppenként ezt a mézes, fügés, birsalmás csodát, hogy aztán enyhén labilis állapotban, de annál derültebb lélekkel vágjunk neki a hazaút viszontagságainak.