Jól van BZoltan, értem. Tehát te magad nem "érvelnél" a különbség alapján a prohibíció mellett, csak úgy gondolod, hogy ez lehet a hátterében. Lehet, hogy ez is egy faktor. Igen.

Viszont látom, hogy a kender és az alkohol összehasonlításának kérdését nem akarod annyiban hagyni. Jól van, beszélhetünk még róla, ez egy érdekes kérdés, csak az zavar, hogy valamiféle vetélkedés atmoszférája tűnik belengeni a kérdést, mintha a prohibíció körüli vita egy tiszteletbeli párbaja lenne a dolog. Én nem tekintem így. Én azt hiszem, hogy a társadalmi szintű hozzáállás szempontjából nem ez a fontos kérdés.

Mindenesetre: amikor azt írtam, hogy "nem kap szívinfarktust a stressztől", a kender "minimális káros hatására mondtam". Vannak olyan füvesek, akik nem kapnak szívinfarktust a stressztől. SŐt: ez az általános. Az a baj, hogy ez zérus információt hordoz? Hogy nem tilos az utcán húgyozni? Nem is legalizálciós érvként hoztam fel a dolgot, hanem csak felrajzoltam egy "minimális káros hatást".

Spiccesnek meg nem a minimálisan befolyásolt alkohol-fogyasztót mondtam, hanem az átlagos alkohol-fogyasztót. Olvasd el még egyszer, amit írtam, ott pontosabban kifejtem, hogy miről van szó. Ezt nem az íze-kedvéért való fogyasztással kapcsolatban írtam, hanem azzal kapcsolatban, hogy "nem lehet" kicsit betépni. Itt nem a minimális hatásról volt szó, hanem egy "szokásos" befolyásoltságról.

Eszem ágában sem volt a csokoládé kellemes ízét a pszichoaktív hatás kivetítéseként kezelni. Csak megpróbáltam rákérdezni, hogy vajon mit érthetsz teljesen módosulatlan tudat által való élvezet alatt. Nem tudod elkerülni a csokoládé pszichoaktív hatását, ha csokoládét eszel.

Ami a bor kulináris élvezetét illeti: nem vitatkoztam én ezzel az elméleteddel. Egy korty borban sokkal több etanol-molekula van, mint tíz. És a meurális hatását kifejti, ha kis mértékben is. Hogy ez tudatosul-e, az más kérdés. Én például egy pohár bort már "megérzek", mert érzékeny vagyok rá. Egyébként érdekes, hogy általában azok a hajlamosabbak az alkoholizmusra, akiknek több alkoholt kell elfogyasztaniuk ahhoz, hogy megjelenjenek a pszichoaktív hatások. Megvan rá a magyarázat, nem tudom fejből, nem vagyok szakember. Szóval, ha van egy bizonyos hatásküszöb, ami alatt elhanyagolhatónak tekinted a pszichoaktív hatást, és a bor ízét különlegesebbnek tartod, mint a kenderfüst ízét, hát jól van. Ha a dohány ízét is kulináris felsőbbrendűséggel ruházod fel a kenderrel szemben, hát oké. Azt nyilván nem állítod, hogy a dohányosok körében számmottevő lenne azok száma, akik mindig csak annyit szívnak, hogy "elhanyagolható" legyen a pszichoaktív hatás, hiszen már egy mély slukk cigaretta, vagy egy pofányi szivarfüst is jól érzékelhető pszichoaktív hatásokkal jár. És nyilván nem állítod, hogy számmottevő lenne az alkoholnak az a fogyasztása, ami elhanyagolható pszichoaktív hatásokkal jár. Hogy van ilyen, hát, én nem hiszem. De nem hiszem, hogy ezt igazolni lehetne, hiszen nem tudunk belenézni az ember agyába, és leellenőrizni, hogy tudattaln pszichés szinten mi mire van, és mi mire nincs hatással.

Szóval, én nem ezellen támasztottam kifogásokat. Hanem a "kicsit betépni" kérdéssel kapcsolatban.

Hogy szerintem mennyi kender felel meg egy pohár bor hatásának? Semennyi. Annyira különböző a hatása, hogy nem lehet összemérni. Ha az a kérdés, hogy a viselkedésben mennyire mutatkozik meg a hatás, hát, akkor azt mondanám, hogy egy pohár bor hatása a szokásos kender-dózisnak felel meg. Aki ennél jobban be van tépve, az legközelebb valószínűleg kisebb dózist fog fogyasztani.

Bevallom, most már lassan tényleg nem tudom, mit értesz "tudatmódosító minimum" alatt. Arról van szó, hogy egy korty bornak "semmilyen" hatása nincsen, és jobb az íze, mint egy olyan kis dózisú kendernek, aminek szintén nincsen "semmilyen" hatása? Jól van. Semmi bajom ezzel a véleményeddel. Van, akikek ez ízlik, van, akinek az.

A kisdózisú kender-hatásról kérdezgetsz engem. Nos, nagyon gyakran, talán azt is mondhatnám, hogy "általában" első alkalommal egy slukk nem elegendő az érzékelhető hatásokhoz. Gyakran van, hogy kettő vagy három sem elég. És ha meg is jelennek a szubjektíven érzékelhető hatások, nagyon nagy késleltetéssel. Általában a tapasztalatal egyre érzékenyebb lesz az ember a kender pszichés hatásaira, amíg lassan be nem áll egy szintre. Aki már száz alkalommal fogyasztott kendert, annak általában már egy apró morzsa elszívása is elegendő ahhoz, hogy valamennyire betépjen. És nem ritkán ez a szint elegendő is.

A "békés misztikus élmény" nem egy gyakori dolog a kender-fogyasztásnál. Ha valaki egy valódi misztikus élményt keres, vagy más vallásos vagy komoly meditációs célokból fogyaszt, akkor általában nagyon nagy dózist fogyaszt el. De ez nem egy kimondottan kellemes dózis. Persze, ha eléri a célját, és úgy érzi az ember, hogy tett valamit a saját mentális egészségéért, akkor azt mondja, hogy megérte, és jó volt. De ilyen nagy dózisokat az átlag-fogyasztó nem szívesen fogyaszt el, mert megfelelő felkészülés hiányában elég kellemetlen lehet. Túl intenzív, és egyáltalán nem a feltétel nélküli élvezetről szól.

A leggyakoribb mértéke a betépésnek, amit a spicces italfogyasztóval, vagyis a legáltalánosabb, leggyakoribb mértékű alkohol-befolyásoltsággal hasonlítottam össze, valójában éppen az a mérték, amiről te azt hiszed, hogy nem létezik. Csak azért írom ezt, mert kérdezted. Ez nem a minimális tudatmódosító hatásokról szól. A kender minimális tudatmódosító hatása az, mikor beleszippantasz a füstjéba, azt mondod, hogy ejnye, de jó illata van, de nem érzed a hatását. De abból a szempontból, hogy lehet-e "kicsit" betépni, nem ez az érdekes. És ne azzal hasonlítsuk össze, amikor az ember beleszagol a borospohárba. Az nem a "kicsit" berúgni, hanem az "egyáltalán nem". Ha arról van szó, hogy lehet "egyáltalán nem" berúgni, hát jól van. Oké. És kultináris élvezetet nyújt, míg egyáltalán nem betépni nem nyújt kulináris élvezetet? Nos, valószínűleg nem értenének egyet veled azok, akik ízesítés végett tesznek friss (vagyis nem aktív) kender-levelet a salátájukba. mindegy. Itt most nem is erről van szó, hanem a kicsit/nagyon betépésről, illetve a kicsit/nagyon berúgásról. Én a betépés leggyakoribb mértékét "kicsit" betépett állapotnak mondanám. "Nagyon" betépve lenni nem feltétlen kellemes élmény.

Ezért próbáltam összehasonlítani a legáltalánosabb betépettségi mértéket a legáltalánosabb beivottsági mértékkel, és nem a "minimummal". Mert abban a kérdésben próbáltam állást foglalni, hogy az alkohol és a kender közül melyikre jellemzőbb, hogy nem érdemes "kicsit" fogyasztani, hanem akkor van értelme, ha nagy dózist fogyasztunk. Persze, nyilván vannak olyanok, akik néha csak szagolgatják a kendert, de ha az a kérdés, hogy mire mi mennyire jellemző, akkor a legjellemzőbb fogyasztási tendenciákat kell figyelembe vennünk.