BZoltan, jól van, beszélgessünk még erről a bizonyos különbségről alkohol és drog között. Érdekes gondolatnak találom, és érdemes lehet átgondolni, hogy milyen jelentőséggel bírhat ez a kérdés a drogtémában.

[Mellesleg: A nikotin LD50 egérben intravénásan 0,8 mg/kg, a patkánynál bőrön át 140 kg/kg, csak hogy két szélsőséges számot írjak. És a kenderben lévő összes jelentősebb vegyületnek is van LD50 dózisa. A THC-nak például egérben intravénásan 42 mg/kg, a patkánynál szájon át meg 666 mg/kg. A nikotin egyébként egy idegméreg. Egy rovarirtó.]

Azt, hogy "semmiféle egészségügyi problémája nincs", amire a "kardioproblémák" megelőzésével jössz, azt igazából a minomális káros hatásra mondtam. Tudod, a minimális káros hatások összehasonlítása a kendernél meg az alkoholnál...

Azt írod, hogy az alkohol nem kábít el. Én azt írtam, hogy néha elkábít, ahogy csak próbáltam a lehetséges legkevésbé negatív szcenáriót felrajzolni. A kábulatra való lehetőséget csak mint egy lehetséges pozitív dolgot említettem. És le is írtam, hogy csak azért használtam az "elkábít" szót, mert a kenderrel való összehasonlításban vagyok kénytelen ezt a szót használni, hiszen ha a kenderre mondom, hogy "megnyugtat", akkor az alkoholra azt kell mondanom, hogy "elkábít". Én is ittam már kevés alkoholt, BZoltan. Nem is egyszer. Tudom, hogy milyen. Ismerem az értékeit. Az összes kábító hatású droghoz hasonlóan (dohány, heroin, kokain, satöbbi), az alkoholra is igaz, hogy egy bizonyos dózis alatt serkentő hatása van, fölötte meg bódító vagy kábító hatása van. Az alkohol kisdózisú hatása elsősorban érzéki, fizikai és lelki jellegű, és általában bizonyos érzéki felfokozottsággal, és lelki nyugalommal jár. De abban az esetben, ha a kender hatásával hasonlítjuk össze, akkor látnunk kell ennek az alkohol-befolyásultságnak a bódult, feltétel nélkül kellemes jellegét. Csak ezért használtam a "kábulat" szót. Nem tudom, abszolút értelemben mi számít kábulatnak, de a kender-befolyásoltsághoz képest az alkohol-befolyásultság nyugodtan nevezhető kábulatnak. Természetesen a kis-dózisú alkoholbefolyásoltságot a szokásos betépettséggel összehasonlítva, a nagy-dózisú alkohol-befolyásoltságot meg a nagy dózisú kender-befolyásoltsággal összehasonlítva.

Azt hiszed, hogy ismétled magad, holott az átfogalmazásokkal tényleg többlet kerül abba, amit írsz. Ezt például így még nem hallottam töled: "a tudat módosulásának mértéke és milyensége valamint a rövid és hosszútávú egyéni és térsadalmi következmények szabják meg, hogy a tudatmódosulás rossz-e." Ez szerintem egy tényleg nagyon fontos, lelkiismeretes és értékes felismerés. Ha csak ezt az egy alapelvet szem előtt tartanánk a drogkérdés megítélésében, máris sokkal közelebb járnánk a droghelyzet javításához.

Na jó... szóval, azt mondod, hogy ha az "alapvetésedet" nem fogadom el, akkor nincs is értelme továbbmenni a dologban.

Oké... szóval, mind a dohány, mind a csokoládé ad egy _ÉRZÉKSZERVI_ ingert amelyet a tudatunk teljesen módosulatlanul élvez. Úgy érted, abban a néhány másodpercben, mielőtt elkezd hatni az anyag? Merthogy a kávénak meg a dohányfüstnek jobb íze van, mint a kenderfüstnek? Nos, találkoztam már olyan emberrel, aki jobban szereti a dohányfüst illatát, mint a kenderfüst illatát, de nem mindenki ilyen.

Van ugye egyrészt az a kérdés, hogy nem lehet kicsit betépni, de lehet kicsit inni. Ebben én úgy gondolom, hogy nagyon súlyos tárgyi tévedésekben vagy, és nem értek egyet veled. A másik, hogy az igényes borfogyasztásnak elsődleges célja érzéki, és nem pszichoaktív jellegű, egyetemben(?) a többi legális droggal, és az összes illegális droggal ellentétben. És hogy ez a tényező egyik jelentős oka annak, hogy mi legális, és mi nem. Ebben nem értek egyet veled, ugye. Szerintem az elterjedtség volt a legjelentősebb "ok", és a kulturált fogyasztás természete maximum okozat. De sokkal érdekesebb kérdés lenne, hogy "igazolja"-e a prohibíciót ez a különbség. Ha jól értettem, arra céloztál, hogy a "csak az ízéért" fogyasztók személyiségi jogainak problémáját veti fel a kérdés, és ez valamilyen mértékben a jelenlegi jogi szabályozást igazolja.

Nagyon furcsa és nem valósághű elképzeléseid vannak a kender hatásáról és a fogyasztói szokásokról, amikre a "nem lehet kicsit betépni"-elméletedet alapozod. Az átlag részeg mellé nem tehetsz egy ronggyá tépett embert. "Élvezhető minimum"? Ha az élvezhető minimumot nézzük, akkor nagyon-nagyon erős túlzással is csak egy nagyon kis mértékben betépett embert kell adaállítanunk, akiről senki nem mondaná meg, hogy be van tépve. De még ha egy "átlag" betépett embert veszünk, nem egy átlagos mértékben betépett, hanem egy a leggyakrabban jellemző mértékben betépett embert, akkor sem lesz kábultabb, vagy furcsább a viselkedése, mint egy spicces(?) embernek, vagy pontosabban a leggyakrabban jellemző mértékben beivott embernek. Ezzel kapcsolatban egész egyszerűen a tárgyi háttérismereteink térnek el. Nem is erről akarlak kérdezni.

Hanem amit fentebb is említettem, hogy ugye arra célzol, hogy esetleg a puszta érzéki élvezet véd egy drogot a prohibíciótól, a tudatmódosítás meg éppen ellenkezőleg. Miért? Miért gondolod, hogy az érzéki élvezet jogát problémás lenne korlátozni, de a saját tudatállapot alakításának jogát meg nem? Mi van a tudatállapot-változtatásban, ami akármilyen mértékben is védi a drogot a prohibíciótól, és mi van a saját tudat állapotának változtatásában, ami miatt nem nem védi a drogot a prohibíciótól? Miért volna kevésbé fontos szabadságjog a saját belső gondolatvilág változtatásának joga, mint az érzéki élvezetekhez való jog? Ugye érted a kérdést? Nem az a kérdés, hogy mi igazolja a prohibíciót, hanem hogy az érzéki élvezet miért véd jobban a törvénytől, mint a tudatmódosítás. Hogy lehet, hogy a saját gondolatvilág változtatásának joga nem érv a prohibíció ellen, viszont az érzéki élvezetek szabadságának joga meg annyira fontos, hogy képes felmenteni a prohibíció alól olyan drogokat is, amik egyébként potenciálisan erősen tudatmódosító hatásúak?