Igazad van. A bűn nem örökletes. Csak a bűnre való hajlam. Rosszul fejeztem ki magam.
Vagyis ha én bűnt követek el ( márpedig elkövetek), akkor a gyerekem valószínűleg hajlamos lesz ugyanezeket elkövetni (nem tudom hányadíziglen), mivel nem csak külsőleg, de belsőleg is hasonlít az ember a felmenőire.

Látod a közömbösségben is tévedtem, hiszen az ember nem igazán maradhat közömbös Istennel szemben.Mert Ő létezik tőlünk függetlenül is.A törvényei is léteznek és működnek.Így az ember élete folyamán gondolkodása és cselekedetei által állandóan állást foglal törvénye mellett, vagy azzal szemben.Így nem mondhatjuk, hogy bárki közömbös maradhatna.Mindenki dönt a cselekedeteivel, hiszen ha megtartja a szeretet törvényét,akkor szereti az Istent is, ha pedig azzal ellentétesen cselekszik , nyilván nem szereti a törvényadót sem.