Kedves Puzsu!

A logika szintjén - ahogy mondod - tehát felelős vagyok a gyermekemért, mivel én hoztam létre.
Felelős vagyok azért, hogy hogyan viselkedik, hogyan gondolkodik,hogy milyen emberré válik.
Ez idáig igaz.
De tovább azt mondod, hogy
ez a felelősség egyedül az enyém, rá nem háríthatom át, sőt számon sem kérhetem rajta a saját elvárásaimat. Ez teljes logikai bukfenc. Kérlek gondold át mégegyszer!Hiszen ha az elvárásaimat nem kérhetem számon rajta, akkor hogyan lehet az enyém a felelősség? Ez csak akkor lenne lehetséges, ha gépet szültem volna, aki nem tehet mást, mint amit én mondok.

Azt mondod, az ember mindig azt kapja vissza, amit
adott törődésből,szeretetből, emberségből.
Bár így lenne! De sajnos nem mindig így van.Hiszen a gyermekre ( emberre) más erők is hatnak a miénken kívül. Osztálytársak, barátok (akik nem úgy gondolkodnak mint mi), és akkor ne is beszéljek a legnagyobb nevelőről a TV-ről.

Azt mondod , ha baj van a gyerekkel és ezért megbüntetem, az erkölcstelen, hiszen a saját hibáimért büntetem meg. De ugye azt nem gondolod komolyan, hogy ha a gyerek valami rosszat tesz, az mindig a szülő hibája, és ezért nem büntethetem meg érte?

Azt mondod ilyen az emberi természet, ilyennek lettünk teremtve.
Isten meg azt mondja, hogy minden amit teremtett igen jó volt. Az ember is. Csakhogy fellázadt a teremtője ellen és a maga útján akart járni.Isten elmodta és ma is elmodja, hogy mi lesz a következménye annak ha a jót követi az ember és mi annak, ha a rosszat.A választás a miénk. De ha mi a rosszat választjuk, akkor ne okoljuk Istent a következményekért.