»» Zrínyis!
A sajtóból szerzett tudomásom szerint a magyar fél is egyetértett a közös hírszerzési adatbank létrehozásával, sőt mintha közre is működött volna annak kezdeményezésében. Történelmünkben erre már volt példa. Országunk VSz-szes korában az úgynevezett baráti országokkal együtt a 80-as években létrehozatk egy adatbankot az ellenségesnek mondott személyek és a baráti titkosszolgálatok látókörébe került, az akkori szocialista rendszerrel úgymond ellenséges viszonyba kerültekről. Ennek a szinsztémának volt az egyik rendszer-ura a jelenlegi miniszterelnökünk D29-es kódnév alatt. Bizonyára tudja a tisztelt olvasó, hogy kiről van szó. Így mind az érintett személy ebbéli buzgalma, mind pedig országos szintű képviseleti igyekezete hiteltelen.
További gond és veszélyesség ebben az ötletben, hogy a magyar fél hiteltelen. Ugyanis sem társadalmunk, sem pedig a világ előtt nem tisztázott a hazai titkosszolgálataink által elkövetett bűntettek és az elmaradt elégtételszolgáltatások: az felelősök megnevezése és megbüntetése. Csak két példát említenék:
(1) Szerénységemnek még a 80-as végén volt kapcsolatban a magyar katonai felderítéssel, a külső tudományos műszaki hírszerzéssel. Azt akarták, hogy lépjek hivatásos katonatisztként a hadsereg állományába és végezzek a NATO ellen tudományos műszaki kémtevékenységet. Nem voltam rá hajlandó, mert a felügyeletet az akkori megszállók gyakorolták (lásd: GRU, KGB). Természetesen az együtt-nem működésem súlyos következményekkel járt: be akartak tuszkolni egy elmegyógyintézetbe, kirúgtak állásomból, folyamatos zaklatásnak voltam kitéve, beleavatkoztak magánéletembe. Ezek a folyamatok nem szűntek meg a Magyar Népköztársaság bukásával sem. Sőt zaklatásom a mai napig tart (félreértések elkerülése végett: a Magyar Köztársaság legitímnek tartott jogrendje és Alkotmánya hatálya alatt). Amikor erre hivatott fórumokon, intézményeknél titltakozni próbáltam ellene, elégtételt követeltem, először figyelmeztettek, hogy hagyjam abba, majd kirúgtak az állásomból. Az a vezető, aki formálisan elbocsátott, a cségcsoport biztonsági vezetője volt. Egyben pedig azon belül annak a cégnek a befolyásos alapítója, amely NATO szállítási jogosultsággal bírt és bír a mai napig. Nyolc hónapig voltam munkanélküli. Csak az elmúlt év végén találtam nagy nehezen munkát. Mielőtt elvállaltam, felhívták figyelmemet, hogy sok ellenségem lesz, majd életveszélyesen megfenyegettek. Néhány nappel később pedig behatoltak lekásomba, s a számítógépemből és az adatbankomból adatokat vittek el. De a nyomok hátramaradtak. Ismeretlen tettes ellen feljelentést tettem a rendőrségen, majd egy órán belül ismételten megfenyegettek az utcán. A munkahelyemen (ez egy polgári szervezet!) a mai napig lehallgatnak, s a szerzett adatokkal néhány anppal ezelőtt meg is próbáltak felenyegetni. Hát így működiknek a magyar titkosszolgálatok: mind a katonai, mind pedig a polgári. Ügyem imár 17 éve folyik. Ami persze a hivatalok véleménye szerint valójában nem is létezik. Vagyis ellenem és családom elleni megtorlás, mert nem voltam hajlandó azok ellen kémkedni, akik persze most a szövetségeseink. De akiknek ellentmondtam, illetve nem voltam hajlandó dolgozni, azok intézményesen nem felejtenek. Ez alapvető tulajdonsága a titkosszolgálatoknak. Mint a néhai francia királyoknak: NEM TANULNAK és NEM FELEJTENEK! Így nem hinném, hogy megbízható partnerek lenne bármely magyar szolgálat valamely EU-s vagy NATO szervnek. Továbbá túlságosan erős a politikai függőségük és sok csontváz lapul még a szekrényekbe. A magamé az egyik. Persze mások is lehetnek.
(2) Mint köztudott, a magyar politika és a magyar katonai titkosszolgálat a mai napig nem tisztázta bűnös szerepét a Conrád ügyben, s nem rehabilitálta Belovai Istvánt. Nem is akarja, és saját jószántából nem is fogja.
Összegezve: Nem tekinthető legitímnek egyetlen magyar hírszolgálat sem! (NEM TANULTAK MÉG ELEGET!) Sem szakmailag, sem pedig politikailg. Környezetük botrányoktól hangos. Számos estben saját megbízottjaik keverednek megmagyarázhatatlan helyzetekbe (pl.: felgyújtják saját kocsijukat, stb.) vagy pedig beperlik megbízóikat. Ezen mozzanatok meglehetősen szokatlannak tűnnek, súlyos irányítási és erkölcsi zavarokra mutat az általam fentebb elmondottakon kívül. Véleményem és a lövészárokban célszemélyként szerzett tapasztalataim alapján titkosszolgálataink igen-igen jól végzik a régen megtanult gondolatrendőrség feladatatokat: a lehallgatásokat, a provokációkat és a zaklatásokat, de még mindig dilletánsak a valóságos titkosszolgálati munkában. Példa: tiszai mérgezőhullámok, Paksi Atomerőmű balest, stb.
Így ha létrejönne egy EU-s titkosszolgálati adatbank, akkor abba feltehetően NEM TÉVEDÉSBŐL belekerülnének olyan adatok is, amelyek valamilyen személyre vagy személyekre szóló megtévesztési vagy megtorlási szándékokból adódna. (Legutóbb a gondolatrendőrségi szemléletet a titokminiszterünk elszólásában is tetten érhető volt. Ez a személyi adattságaihoz képest túlméretezett miniszteri tisztet betöltő személy a HÍR TV-ben arról nyilatkozott, hogy még a gondolati szándékról sem tudnak, hogy Mo. ellen valamiféle terrortámagás következne be. Értelmezésemben a GONDOLATI SZÁNDÉKon van a hanysúly. Ez a régi kommunista KGB-s, stb. szemlélet, noha 2004-et írunk!)
Remélhetően véleményemet azon
papkatonák is osztják a magyar titkosszolgálatok minőségét és minősítését illetően (érdemeik mellett), akik látják és értik a működésüket, logikájukat és ezért bizalmatlanul viseltetnek irántuk. Még oly fontos kérdésben is, mint a közös európai terrorelhárítás. Hisz szolgálataink múltja – és némileg jelen is – a társadalom terrorizlásában gyökerezik. Nem tanulták még meg igazán az új leckét: a kesztyűbe dudálást. Itt lenne az ideje egy jó kis világraszóló botránynak, mely titkosszolgálataink valós arculatát mutatná be a világnak. De legfőképpen a NATO-nak és az EU-nak.
Útfigyelő (codename: dr. CAT)
