Kedves notwe!

Attól tartok, immár hosszú ideje körben járunk. Ennek nem sok értelme. Ráadásul mellébeszélsz. Azt
írom:"De komolyan is veheted az állítást (ugyanis hátha igaz)". Válaszod:"A valóság nem igazságkérdés, ezt számtalanszor leírtam".

Csűrjed csak, csavarjad: a Tiéd egy szolipszista krédo. Ezen a ponton én a további vitát feleslegesnek tartom.

Engem nem foglalkoztat a szubjektivitás. Nem érdekel a személyes tapasztalatom. Nem érdekelnek az érzelmek. Számtalanszor ráfaragtam életem során, amikor engedtem, hogy érzelmek rángassanak, lelkesedések és hevületek vezéreljenek. A legostobább döntéseim ezek hatására születtek. A legjobbak ellenben éppen a tiszta racionalitás segítségével.

Láthatod, álláspontjaink itt merőben eltérnek, és nekem úgy tűnik, érvekkel ennél tovább nem is juthatunk.

Alkalmasint feloldható a kettőnk közötti ellentét, de nem a nyelv és a logika útján, hanem egy olyan módon, amiről értelmetlen beszélni. Azért talán egy zen példázattal mégis utalhatok rá:

Egy kíváncsi szerzetes azt kérdezte egy mestertől:"melyik az Út?"
"Itt van a szemed előtt"-mondta a mester.
"És miért nem látom akkor?"
"Mert magadra gondolsz."
"És ön, mester, látja az Utat?"
"Amíg kettős a látásod, és azt mondod: 'én nem látom', 'ön látja', és így tovább, addig a szemeid nem látnak tisztán"-mondta a mester.
"Ha nincs 'Én' és 'Ön', akkor láthatom?"
"Ha nincs 'Én' és 'Ön', akkor ki akarná látni?"