Az erkölcs egy közösség hallgatólagos megállapodása, hogy mit preferál ill. mit nem. Azokra az esetekre vonatkozik, amit nem a törvény szabályoz. Ha közerkölcsről beszélünk, akkor a közösség a társadalom egésze. Szerintem szükség van a erre a közmegállapodásra. Ez garantálja, hogy nem futunk örökké bele az ún. társadalmi csapdákba (pl. közlegelő tragédiája), a javak igazságosabb elosztását teszi lehetővé (a gyengék preferálása), és egymás egészségének védelmét. A közerkölcs azért lett rosszul csengő szó, mert sokan ezt a szexuális erkölccsel, és egyéb régből hozott tenkintélyuralmi szabályokkal azonosítják. Az erkölcsnek változnia kell, és nem megszűnnie. Probléma továbbá, hogy az erkölcs, ami még kisebb közösségekben működőképes, ekkora méretű társadalmakban nem. Az erkölcs a megvetés, kiközösítés eszközét használja a közösségnek kárt okozókkal szemben. Ez ekkora méretben ez nem megy. Gondoljatok a kisebb falvak erkölcsi szigorúságára és tisztaságára.
Viszont pozitív dolog, hogy kisebb közösségek (pl. tasztal) is kialakítanak saját szabályrendszert. A jövőben szerintem egymással párhuzamosan jelen levő, akár egymásnak ellentmondó erkölcsi szabályok között kell majd élnünk.
(mA)