2004-03-20


Eörsi István: Praktikus tanácsok
Dr. Noha hétköznapjai




A hetvenes évek közepe táján, egy este dr. Noha magányosnak érezte magát, és beült a Pöttyös Zsiráfba. Ez éjszakai mulató volt, énekesnővel és három-négy dzsesszmuzsikussal. Nyugati italokat árusítottak itt, scotchot, calvadost, grappát és likőröket, továbbá a magyarországi zsidó hitközség által szavatolt szilva- és barackpálinkát. Az asztaloknál néhány fiatalember – jórészt turisták –, egy-két szerelmespár, és elszánt, magányos hölgyek.
Dr. Noha rendelt egy zsidó szilvát, de még el sem kezdte kortyolgatni, amikor az egyik asztalnál felállt egy lány, és odasétált hozzá. "Megengedi?" – kérdezte, és leült. Vérvörös ajka kettészelte púderes, fiatal arcát. Térdig érő szürke szoknyát viselt, fehér blúzt, piros, bő kosztümkabátot. Dr. Nohának feltűnt, hogy lapos sarkú cipőt hord, ami rendkívüli eseménynek számított abban a mulatóban. "Mit iszik?" "Teát – felelte a nő –, egy icipici rummal." És rámosolygott dr. Nohára.
Ez azon törte a fejét, hogy miként árulja el neki: szívesen látja asztalánál, de sok időt nem érdemes szánnia rá. "Hogyan szólítsam? – kérdezte a lány. – Én Magdi vagyok." "Doktor Noha." "Doktor? Csak nem orvos?" Dr. Noha megrázta a fejét. "Miért bámul így? Tetszem magának?" "Olyan, mint egy diáklány – mondta dr. Noha –, de van itt valami furcsaság is." "Igen? Micsoda?" "Nem tudom."
A pincér hozta a pálinkát meg a teát. Dr. Noha felemelte poharát, belenyalt. "Nem terhes maga?" Magdi elvörösödött. "Honnan veszi? – kérdezte. – Dr. Noha vállat vont. "Látszik?" "Nem." "Dehogynem" – mondta Magdi, és széttárta a kabátját.
A dizőz a színpadon ízléses vonaglásba kezdett dobszólóra, a beszélgetést félbe kellett szakítani. Kiitták italukat. "Miért ilyen szomorú?" – kérdezte később dr. Noha. "Félek." "Tőlem?" "Ne bolondozzon." Csendben ücsörögtek.
"Holnap magyar–osztrák focimeccs lesz a Népstadionban – mondta Magdi –, és a barátom, aki pár éve még maga is focista volt, megállapodott az osztrák válogatott egyik játékosával, hogy meccs után bemegyek a szállodájukba. Magamra kell engednem az egész csapatot. Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, mert agyonnyomják a gyereket. Ne okoskodj, mondta, szükségünk van a pénzre, éppen a gyerek miatt." "Vállaljon kettőt vagy hármat, többet ne." "Karcsi megesküdött rá, hogy lelécel, ha nem szúrom le neki legalább tizenegyszer a tarifát." "A hatodik hónapban van?" – kérdezte dr. Noha. "Már a hetedikben."
Némán ültek egy ideig. Dr. Noha a második szilvát itta, Magdi kapucínert kért, és picike likőrt öntött belé. "Szereti a barátját?" "Nem mindegy? Jaj, doktor úr, nem is doktor maga, ha ilyen ostobaságokat kérdez." Dr. Noha megfogta a nő kezét.
"Vetessen ki magának is a szállodában egy szobát. Akkor nem dobhatják partiba. De vigyázzon: egyenként engedje be őket, érti? És mindig maga
legyen felül. Ehhez ragaszkodjon. Mindjárt felírom németül, amit mondania kell. Ha maga trónol rajtuk, akkor valószínűleg nem nyomják agyon
a gyereket."
"Ez az – felelte kis szünet után Magdi, és megszorította dr. Noha kezét. – Most már elhiszem, hogy doktor vagy. De örülök, hogy ideültem hozzád."