Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy
ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen
ablakához közelebbi volt.A másik beteg ember egész nap csak feküdt
az ágyában, a plafont bámulva.Beszélgettek a családról, feleségrol,
gyerekekrol, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos
ilyen helyzetben.Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután,
amikor felült,azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a
másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvo
embert egy ido után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották
életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes , tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós játékhajóikkal rajta.Szerelmespárok üldögéltek a színes
virágágyások mellett órákig,egymásba felejtkezve. Miközben az ablak
melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot , a másik,
folyton fekvo behunyta a szemét és maga elé képzelte a látványt.Egy
meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló
karneváli menetrol beszélt.Bár a folyton fekvo ember nem hallotta a
zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása
alapján.A napok és hetek teltek.Egy reggel a betegeket fürdetni
készülo novér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában,
mert az éjjel csendben elaludt rökre.Elszomorodva hívta a
személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat.Amint alkalom kínálkozott rá,
a korábban a belso ágyon fekvo beteg kérte,hogy a másik ágyban
fekhessen. A novér szívesen segített,kényelembe helyezve ot azon az
ágyon, majd magára hagyta.Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak
felé fordult az ember, és megdöbbenve látta: az ablak egy tuzfalra néz.
Megkérdezte a nővért,mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy
olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.A nővér elárulta, hogy
az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem.Valószínuleg csak
bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.Tanulság: igazi boldogság
boldogabbá tenni másokat, nem törodve saját helyzetünkkel.Bajainkat
megosztva csökkenthetjük oket, de ha derunket és boldogságunkat
osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt.Ha gazdagnak szeretnéd
érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben,
melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért.Minden nap ajándék az
élettol, így becsüld meg a napjaidat,melyek száma bármilyen sok is
jusson - véges.

Bocs az off-ért,de úgyéreztem,hogy be kell raknom ezt a történetet!!!
Talán ez a kis történet segít észheztérni egykét embernek!!