"A termelékenységtől és a hozzáadott értéktől első sorban a tulajdonos jövedelme függ, és csak ezután az alkalmazottaké. Ha olyan a tulajdonos, és olyanok a törvények, szabályok, akkor az alkalmazott hiába lesz sokkal termelékenyebb, a fizetésén ez nem látszik meg. "

Ez azért nem teljesen igaz. Gondolj csak a japán és kínai elekrtonikai cégekre. Mivel a kínai elekrtonikai iparral az alacsonyhozzáadott értékű termékek (ebben az esetben pl. hűtőgépek) piacán nem tudják felvenni már a versenyt, így a magasabb hozzáadott értéküekre koncentrálnak (ebben az esetben pl. plazmatévék, fényképezős mobiltelefonok). Persze ez addig mehet csak így, amíg a kínaiaknak meg nem lesz az azokhoz szükséges technológiájuk és tudásuk.

Magyar viszonylatban meg nézd meg a korábban már leírt Wisteon-fehérvári IBM-váci/Bp-i IBM - Salamander pédáját. Tudod, ezt nem tankönyvből másoltam ki, hanem az életből. A közvetlen lakóhelyemről, Fehérvárról.
Az, hogy Marxra hivatkozol, azzal még nem cáfoltad a példámat. Egyébként meg Marxnak nagyon sok mindenben igaza van, csakhogy azóta egyfajta társadalmi és gazdasági átalakulások is történtek a világban. Ő még a nemzetállamok korszakában írta meg a műveit, ma meg egy globális világban élünk (mind kulturálisan, mind gazdaságilag).
Ma már egyre kevesebb termékről lehet elmondani, hogy melyik országban készült. Inkább azt lehet elmondani, hogy melyik része, alkatrésze, darabja melyik országban készült. Ráadásul Marx idejében még mély gyártási struktúrák jellemezték az ipari termelést, hatalmas raktárkészletekkel. Ma ezzel szemben a gyártási struktúrák mélysége alacsony, és hatalmas raktárkészletek helyett csak a JIT-hoz szükséges minimális vészkészletekre törekednek a cégek (a leírtakk ellentétben a valóság annyival torzabb, hogy igazi JIT csak nagyon kevés helyen működik, így a raktározási szükságlet nagyobb, mint a tökéletes JIT esetében, viszont kisebb mint akár 15-20 évvel ezelőtt, nem beszélve Marx korához képest). Ráadásul Marx óta az emberi munkaerő a nyugati országokban (a baloldali mozgalmaknak és kormányoknak köszönhetően) felértékelődött és ma a cégek jelentős része a munkaerő már nem mint bérrabszolgára tekint, hanem mint humán infrastruktúrára (Marx idejében ez a fogalom idegen volt). Persze, a munkerő értéke a képzettségétől és az általa előállított termék értékétől és mennyiségétől is függ. Tehát egy 8 osztályos segédmunkást (aki max betanított munkás feladatát tudja elvégezni) soha nem fognak úgy megfizetni, mint egy nagy tapasztalatokkal rendelkező szakképzettet, de a szakképzett fizetésénél meg a K+F szektor alkalmazottai keresnek többet, akiknél meg a vezetők beosztása a magasabb. Marx kizsákmányolás elmélete erre is igaz: minél kisebb képesítés szükséges egy munka elvégzésére, az adott munkás annál jobban pótolható és minél magasabb tudás szükséges egy munka elvégzéséhez, az adott munkás annál kevésbé pótolható, annál jobban meg kell becsülni (fizetésben, szabadságnak, fizetésen kívüli juttatásokban, stb.), nehogy átmenjen a konkurenciához. Ez pl. a Wisteon esetében igencsak bérfelhajtó tényező, mivel a mobilisabb fiatal munkaerő számára (a családosok már kevésbé mobilisak, számunkra már nagyon nagy bérbeli különbségnek kell lenni egy másik városba való átköltözéshez) csábító kísértés a győri Audi gyár. Az is megérdemelne pár szót, hogy az esztergomi Suzuki már nem csábítja annyira a Wisteon alkalmazottjait. Igaz, a luxuskategóriájú Audi és az alsóközép kategóriájú Suzuki gyár a hozzáadott értékek tekintetében nem egyenenlőek. És ez bizony a 2 gyár bérezésén és egyéb munkakörülményein is meglátszik (hiába az esztergomi Suzuki termelékenysége a magasabb). Tehát a termelékenység és a hozzáadott érték együtt határozzák meg az adott vállalkozásnál a béreket.