Csáó! Naszóval láttam, de nemtudom, hogy megérte-e. Egy haverommal mentem, ő ért oda előbb én tízperccel később kb. 10 45-re, addigra a sor majdnem megkerülte a múzeumot. Három óra várakozás után gondoltuk hát mostmár hová menjünk… mindegy várjunk még, majd félháromkor osztogattak papírokat, amin az állt, hogy már csak 1200 embert tudnak ma fogadni. Rögtön mindenki számolt saccolt nagyszerűen…már majdnem megláttuk a múzeum bejáratát, amikor egy fazon hangosbeszélővel a lépcsőről elkezdett a tömegnek valamit magyarázni, ebből semmit nem értettünk, a haverom előresétált, én a sorban maradtam. Odajött hozzám egy srác (mellettem állt egy szösszenet) és megkérdezte együtt vagyunk-e, mondtam nem (sajnos), mert lenne két jegye a másik sor elején állnak, tehát ott a következő turnussal bejutunk (reggel négyre megy dolgozni), mondtam várj egy haverommal vagyok, visszahívtam megvettük a jegyeket 800 Ft-os diákjegy helyett 1500-ért, mindegy alapon. 18 15 körül bejutottunk, de addigra már nem is a képek, hanem egy gyönyörű tiszta WC érdekelt, ennyi várakozás után igencsak határon voltak a záróizmaim. Bent is vártunk egy jó másfélórát a tárlatig. Talán még lett is volna kedvem, erőm megnézni, elolvasni őket, de nagyon sokan voltak, mindenhol tömeg, végülis megerőltettem magam, hamár ennyit szenvedtem és megpróbáltam élvezni a kiállítást.
A szomorú az, hogy akikkel hét órát álltunk sorban, (ahonnan eljöttünk) őket utána nem láttam a kiállításon tehát akinek nem volt jegye és tizenegyóra körül állt be a sorba az nagy valószínűséggel nem jutott be. Őket tényleg sajnálom. (Mi sem jutottunk volna be, ha nem vesszük meg a két jegyet.)
Természetesen elől kisebb verekedések, illetve próbálkozások, mert az élelmes pofátlanja előre sétált és megpróbált betolakodni, ezt meg a sorban állók nem igazán tűrték, mondjuk ha elénk állnak valószínűleg én is igen kedves szavakkal magyaráztam volna nekik hová menjenek. A rendőrök a kapun belül, kijönni rendet tenni nem igazán mertek, a biztonsági őr azt mondta ez nem az ő feladata és egyébként is csak helyettesít. :)

A képek, amennyire még volt erőm, nekem a fiatalabb korában készültek sokkal jobban tetszettek, jó duma ez a próbálkozott a mester a fény ábrázolásával meg reggel, délben, este külön sorozatképek festésével, szerintem romlott a szeme (azthiszem paralízises is volt) és ennyi, a későbbi képek olyanok is, mint egy homályosan látó ember képei. Viszont a vizet szerintem nagyon jól tudta festeni. Igen sok kép volt a „barátaitól” is szerintem azok is rettenetesen jók. Vettem képeslapokat amiken a (szerintem) legjobb képek vannak, és ennyi.

Még valami, a teremőrök, le a kalappal előttük, már a könyökükön jön ki minden, ezerötszázszorra is ugyanolyan kedvesen mondják a mondókájukat, hazafelé pedig mindegyik kellemes hétvégét kívánt, jóéjszakát, a BKV ellenőröket pedig hozzájuk kéne küldeni továbbképzésre, hogy egy kicsit tanuljanak meg viselkedni.