Senki ellen és senki mellett,csak úgy...
nem olyan régen egy hozzám közelálló embertől hallottam:"ha neki buzi fia lenne,vízbe fojtaná".
Döbbenten hallottam ezt egy "anya" szájából.
Akkor elgondolkodtam,hogy ezeknek a szerencsétlen fiúknak,akik észreveszik másságukat,micsoda harcot kell folytatniuk.
Először saját magukkal.A pubertás legnehezebb időszakában,amit sokan nem is élnek túl!!
Azután a szülőkkel,családdal aminek sokszor kiveretés a vége.
Ezután jön még csak a tágabb környezet.Ennek buktatóit és nehézségeit el tudjuk képzelni.
Aki ezek után talpon marad és nem rokkan bele az szerintem akár büszke is lehet magára.
Mi sokkal kevesebb megpróbáltatás után kötélhez nyúlnánk.
m.