NSZ • 2004. március 9. • Szerző: J. J.

Nem szeretnék túllőni a célon, elsietett véleményt mondani még úgy sem, ezért visszafogottan csak annyit jegyeznék meg, hogy zseniális ötlettel rukkolt elő a labdarúgóliga, amikor az RTL Klubbal szerződött az élvonalbeli mérkőzések közvetítésére.

Firtatni sem érdemes, tudatos döntés volt-e vagy szerencsés, a lényeg, hogy a futballvezérkar a létező legalkalmasabb partnerral állt össze, ez egyetlen találkozó megtekintése után is világosabb a napnál. Jómagam egyébként a tudatos variációra tippelek, hiszen az RTL Klub már korábban is bizonyította, hogy a semmire is tud gombot varrni, ha akar. Képes volt ökölvívásnak eladni kocsmai kidobóemberek utcai harcos felfogásban bemutatott pankrációját; fújt fel címmérkőzésnek értékelhetetlen színvonalú verekedést; kerekített háromórás hacacárét – főműsoridőben! – tízperces semmi köré; ezért aztán nyilvánvalóan alkalmasnak tetszett arra is, hogy hetente egyszer (kétszer) gyanútlan emberekkel elhitesse, mifelénk ma is űzik a labdarúgás nevű játékot.

A szerkesztőnek mindössze arra kellett felhívnia munkatársai figyelmét, hogy a tények senkit ne zavarjanak meg. Nem szeretnék a későbbiekben csalódni, mindenesetre az első közvetítés ebből a szempontból (is) hibátlanra sikeredett.

Már a moderátorválasztás nagyszerűnek bizonyult, pedig Gy. Balázs műsorvezetőnek elképesztő mélységekből kell feljönnie. Valahogy nehezen hihető, hogy magánemberként (értsd: munkaidőn kívül) is kilátogatna sporteseményre, vagy hogy összehozna egy tízes szériát dekázásban. Ez, persze, nem baj, sőt még az sem, hogy lerí róla, nem nagyon ért ahhoz, amiről beszél, továbbá nem is igazán érdekli az egész. Ezzel együtt alkalmas feladatának ellátására, ugyanis szemrebbenés nélkül „hozta”, amit vártak tőle: „A jegyek hetekkel ezelőtt elkeltek Sopronban” – jelentette lelkesülten. Perc múltán kiderült, hogy félig sincs tele a stadion, ez azonban a helyszíni riporter L. Ákost szerencsére nem zavarta meg abban, hogy megállapítsa: „Ötezer néző várja a kezdést.” A moderátor és a riporter közötti harmóniát szakmai bravúrként is felfoghatjuk: az egyik azt mondta, hogy elkeltek a jegyek, a másik meg úgy gondolta, inkább a kollégájának hisz, mint a saját szemének. A soproni telt ház egyébként hatezer nézőt jelentene, annyit azonban mégsem lehetett füllenteni, mert még leszakadt volna az ég, mondott inkább ötezret, hiszen az kerek szám, és még jól is hangzik. Nem számított a túl sok piros – azaz a néző nélküli szék – a képernyőn, hiszen alapelv, hogy a tények senkit sem zavarhatnak meg.

És akkor még ott volt az igazi durranás: szakértőnek meghívni V. Józsefet, akit a szakma ugyan évekkel ezelőtt leírt, de nem baj, hátha mond valamilyen jópofát. És mondott is, legyen elég talán a legfrappánsabbat idézni: „Kilencven perc, az kilencven perc!”

Még szerencse, hogy L. Ákos éberen tartotta a frontot. Rosszindulatú emberek bizonyára a szemére hánynák a szlovák Penksára tett megjegyzését (fürge lábú cseh), de ez aprócska, szóra sem érdemes tévedés olyan nagy formátumú megállapítás mellett, mint hogy „több a csatár a Sopronban, mégis az FTC támad”.

A lényeg, hogy láttunk egy jó iramú, remek összecsapást az NB I 17. fordulójából. Onnan tudom, hogy jó iramú, remek öszszecsapás volt, mert a közvetítő duó ezt mondta. A szakértő még túl is lelkesedte a kívánalmakat, amikor azt mondta: „Énnekem nagyon tetszett a játék, nagyon korszerűen játszott a két csapat.”

Ha hagyunk időt a stábnak, lesz még jobb is a magyar futball