Ja, a másik:
Van viszont, ami tényleg újkeletü dolog, és ez a magzatvédelem-újszülöttvédelem. A középkorban, meg később is a gyereket praktice "fogyóeszköz"-nek tekintették, ami érthető is, hisz olyasfajta veszélyek leselkedtek rá, hogy kevés érte meg a felnőtt kort. Mondjuk Pasteurnak ha jól rémlik 5 gyereke született, és ebből 1 volt, aki meg is öregedett. (Pasteur 1895-ben halt meg, ha jól rémlik, 4 évvel apai nagyanyám születése előtt - csak az idő-tájolás kedvéért) Olyan, hogy magzat vagy gyerek jogai, szóba se jött.
De mást is mondhatok: egészen az 1950-es évekig dívott a "próbaszülés" intézménye. Magyarán a nőt az első terhességgel hagyták vajúdni, és ha képtelen volt megszülni, majd a másodiknál már császározták. Ez a művelet a szülőcsatornában megakadt kifejlett újszülött elevenen feldarabolásával jár. (láttam egy ilyet (szerencsére elég messziről) - a nő soha nem volt terhesgondozáson, és már igy esett be mentővel a kórházba, hogy a gyerek be volt akadva - na, ezt ellenségemnek se kivánom. Ettől még minden kórházban megesik ma is, évente egyszer mondjuk)

Namost szerencsére ezeken túlléptünk, csak mostanában van egy olyan érzésem, - hogy hasonlóan a feminizmus NaNe-aktívák féle interpretálásához - éppen a ló tulsó oldalát kezdjük vizsgálgatni, és a magzatnak az anya jogát überelő jogokat akarunk osztani. Ez szerintem nem jó.

ÜdV