Na, nézzük visszájáról:

A 13. hét 1. napján semmi se történik pillanatszerűen, ahogy többnyire azt se tudod, hogy melyik az a nap. Ugye egyezményesen a számolás az utolsó menzesz 1. napjától szól, de egyfelől a fogantatás bármikor történhetett utána, másfelől az se ritka, hogy a fogantatás után még megjön egy menzesz.
Ami történik, az az, hogy a harmadik hónap után a magzat növekedése relatíve gyorsabbá válik. (valójában az elején a gyorsabb, csak éppen a 0,5 és az 5 mm közti különbség nem érzékelhető, a 3 és 10 cm közötti meg nagyon...) Ennek okán a később végzett abortusz exponenciálisan veszélyesebb AZ ANYÁRA nézve. Tehát ez egykompromisszumos időpont, ennyi.

De írtam oda én más időpontokat is, és valójában a döntő különbség az ominózus 20. hét (félidő) után áll be. Úgy a 23.-24. hétre a tüdő elvileg kész lehet a légköri oxigén hasznosítására, az emésztőrendsze meg a táplálék felvételére. Tehát kialakul az ÖNÁLLÓ LÉTEZÉS ESÉLYE. Addig ilyen nincs, az anyai szervezeten kívül a magzat bármiféle gondoskodás mellett sem maradhat életben.
Na, ezért van az, hogy orvosi indokok esetén a 20. hétig terhességmegszakítás, utána meg húzni kell az időt ha lehet, ugyanis megjelenik az esély...

A terhességmegszakítás már az ókorban is létezett, nemigen beszélhetünk "új problémáról". Legfeljebb az ókorban-középkorban "magzatűző növényi főzetek" léteztek, ma meg más módszerek.

A felelősség növelésének praktikus eszköze a felvilágosítás, propaganda. Mondjuk a magukat magzatvédőknek vallók igen sokat tudnának tenni, ha azért kűzdenének, hogy a családtervezés elmélete & gyakorlata legkésőbb általános 8.-ban tananyag legyen. Ez biztos, hogy jelentősen csökkentene a terhességmegszakítások számán, pár éven belül. Ez elérhető, Hollandiában pl. 100000 lakosra vetítve 1/3-a a magyarnak.

A filozófiai vita meg szerintem nem része ennek a témának. Persze más felvetésben meg érdekes lehet. Mondjuk szerintem az embert emberré a szolidaritás képessége teszi, ami gyakorlatban ugye az ösztönlét reciproka.

ÜdV