Talán félreérthettél, hiszen éppen azt akarom bizonygatni, hogy a papok ugyanolyan emberek, mint bárki más. Te írtad, hogy: "átlag nép nincs olyasmire kényszerítve, amire a római katolikus papok", és én csak eszerint a felosztásod szerint igyekeztem reagálni.

Egyébként persze nem vagyok pap, hanem 4 gyermekes családapaként fórumozgatok errefelé mindenféle témában. Itt úgy látszik "papolásnak" tünnek hozzászólásaim, hogy papnak nézel.

Az említett "gondozási kényszeren" nem csodálkozom. Hidd el, hogy nekik nem a szexuális élet hiánya a legfájóbb pont, hanem a saját család, az utódok hiánya. Fiatalon ez nemigen jelentkezik (esetleg a nőknél), de minél idősebb az ember annál nyomasztóbb teher. Amíg egy családapa a feje fölött iszonyatos gyorsasággal elrepülő élet elszalasztott lehetőségeit a "majd a fiaim..." sóhajával igyekszik fájdalommentessé gyúrni, addig egy utód nélküli embernek - bárki is legyen az - nincs alkalma efféle kompenzációra. Legfeljebb a gondozási kényszerrel élhet, amit ma - ha ilyen a beállítottságunk - nagyszerűen félreérthetünk, és rettegve ránthatjuk el gyerekünket a pap közeléből. Az elszalasztott lehetőség alatt természetesen itt nem az ifjú bohó vágyakat kell érteni, hanem tartalmas értékes dolgokat, amiért érdemes élni.

Én inkább azokat sajnálom, akik fiatalon az élet értelmét, a poligám vágyaiknak kiélésében találják meg. A legtöbben, mire megvénülnek, ráébrednek, hogy ami a mindenük volt, az semmi ahhoz a semminek vélt valamihez képest ami valójában a minden.