Szia, Dark_Mavis! Tőled igazán nem vártam, hogy kimoderáltatnál, mert bár balos patkány vagy, azért legalább van Benned egy kis emberiesség, ami sajnos egyes köcsög Pink Floyd-földolgozó igénytelen progrockerekről nem mondható el (neveket nem mondok, de konkrétan Taky-zazagura gondoltam). A Beach Boys Love You című lemeze lúdbőröztetően kiváló alkotás. Brain Wilsson a hetvenes évek elején a túlzott alkohol- és cigarettafogyasztásnak (amit Én Magam mélyen elítélek) köszönhetően jóval mélyebb hangú lett a hatvanas évekhez képest, és ez nagyon jót tett az éneklésének, végre nem csúfolták úton-útfélen buzinak (sajnos ekkor már olyan mély depresszióban volt folyamatosan, hogy a későn jött elismerés nem ért semmit). Azonkívül rájött, hogy a xylophonon, marimbán, kongán, teheneken kívül egyéb hangszerek is vannak, fölfedezte magának a szintetizátort, amely később fontos szerephez jutott a popzenében. E hangszer segítségével rakta össze ezt a csodálatos dal-kosarat, melynek hallgatása közben az ember percenként többször is megborsózik, hátán futkos a hideg. Én Magam ugyan csak néhány számot hallottam róla egyelőre, de biztos vagyok benne, hogy Brain a lemez egészén kiváló teljesítményt nyújtott. Viszont Mike Love jelenlétét hiányolom kissé, szerintem az Ő segítségével akár a 2. Pet Sounds-t is megcsinálhatták volna.