kantyu
2004.02.25
|
|
0 0
2
|
Üdv,topiclakók!Érdekesnek tűnik ez a téma,bár szerintem nem lesz túl sok használható hozzászólás.Azért megpróbálok "okosakat" írni.A XIV.század várostromtechnikája a római és bizánci technológiákon alapult.Elterjedtek voltak a fából ácsolt ostromtornyok,a római ballista(nyílvető),katapulta(kőhajító),a görögtűz(gyantás,viaszos,ill.olajos keverék).Ezen eszközöket nem a várfalak,hanem a mögöttük elhelyezkedő kiszolgáló létesítmények ellen alkalmazták.A fennmaradt elképesztő leírások több mint 1 tonnás kőgolyót 80m-re kilövő hajítógépről szólnak.A falak rombolására a faltörő és a védművek alá ásott aknák(járatok)szolgáltak,melyeket fa ácsolattal láttak el,majd azt meggyújtva a beomló alagút a felette húzódó várfalat magával rántotta.A korabeli tűzfegyverek szerepe inkább lélektani,kézi lőfegyver még nem létezett,ágyúval is csak a legkorszerűbb hadseregek rendelkeztek(angolok,mórok).A korabeli magyar viszonyok azonban a fenti eszközök alkalmazását nemigen tették lehetővé,a szerényebb felszereltségű és képzettségű főúri hadak valószínűleg az ellenséges hátország fosztogatását preferálták.Nem beszélhetünk még e korban zárt ostromgyűrűről,tüzérséggel előkészített létrás rohamokról.A csekély létszámú és harcértékű csapatok megóvása érdekében vezetőik bevett gyakorlata lehetett a védők megvesztegetése,kiéheztetés,lélektani ráhatás.Talán az európai hadművészet ilyetén lemaradása magyarázhatja az Oszmán Birodalom ez időre tehető térnyerését a kontinensen. |
Előzmény: Doktor Toka (-)
|
|