Az idegen

a rakparton ülök bámészkodva
friss még a reggel – olajos hideggel
dereng a fátyolos ég...
halk, kósza halszagú szellő leng
ma közel jött a messzeség – a kék
lágy tónusokkal old palaszürkét,
lassan terjed a zaj,
palackzöld ködök alatt
nyílik a rózsaujjú hajnal –
jő borzongó, konok hullámok között
baljós vad robajjal –
megcsillant a Nap
az ezüsthídon egy sugarat
és a szürke ég alatt
vásznakat szaggat a szél...

elutazásról ábrándozom
óh, távoli vidékek távlatokba tűnő vonala
távoli Kanada...
álomfolyók paradicsoma:
datolya pálmák, szelíd gesztenyék függönye
Ninivei olajfák ligete, Hesperidák kertje...
azúrkék tavak, egek, hófedte csúcsok ígézete
elragadták a szívemet!

száradó hálók integetnek a szélben -
érzem az emlékezés szédületében
ódon városok hívogató öbleit
látom a hullámtörő fehér szalagján
a freccsenő víz gyémánt cseppjeit –

ezer életem múlott el így a parton
egy pillanat alatt
hajótörött képzetem támolyog velem

az emlékezés ködének révületében

messzi tájak, tengerek -
rikoltó sirályhangok
ébrednek lelkemben hirtelen
felzúgnak énekeim
amint a mólón át nesztelen
a világító torony mellett
a forrongó hullámok felett
percnyi pontosan
ma is újjászületik a Nap nekem
s felködlik szerelmem...örök Nauszikaá...
Kirké, Kalüpszó...Ithaka...Alexandria
mennyi boldog óra horgonya tépte szívemet újra
amint méltósággal folytatta útját velem
az egyszervolt lét Odisszeia
_________________
NTK HS